Karl Marx, Trierben született 1818. május 5.-én. Elterjedt magyaros formában Marx Károly német filozófus, közgazdász, szociológus, a kommunista munkásmozgalom teoretikusa és a marxizmus névadója. A modern társadalomtudomány és a szociológia alapítója. A poroszországi Trier városában született módos középosztálybeli kikeresztelkedett német zsidó családba. A Bonni Egyetemen és a Humbold  Egyetemen tanult, ahol az újhegelianizmus filozófiai irányzat iránt érdeklődött. Tanulmányai befejezése után radikális újságokban jelentette meg írásait, melyek a történelmi materializmus elveit fektették le. 1842-ben találkozott először Friedrich Engelsszel, akivel később életre szóló barátságot kötött. 1843-ban Párizsba költözött, és itt is szélsőséges újságokban publikálta nézeteit. 1849-ben politikai tevékenysége miatt száműzték Poroszországból és Franciaországból, ezért feleségével és gyermekeivel együtt Londonba költözött, ahol azután egészen haláláig háborítatlanul folytathatta munkásságát.

Marx tanai társadalomelméleti, gazdasági és politikai ideológiák együttese, melyet róla marxizmusnak neveztek el. A Kommunista kiáltványban kijelentette, hogy „minden eddigi társadalom története osztályharcok története”. Azt gondolta, hogy az ellentétes érdekű társadalmi osztályok közötti osztályharc a nincstelenek osztálya, a proletariátus győzelméhez vezet, és ezáltal létrejöhet az osztály nélküli társadalom. Azt hirdette, hogy a kapitalista társadalmi rendszert felváltja majd a szocialista. Az oda vezető utat a forradalomtól várta, és azt is gondolta, hogy megszüntethető a magántulajdon.

   Morvaországban, Freibergben született (ma Příbor, Csehország), Jakob Freud  gyermekeként. Jakob Freud éles eszű és jó humorú kereskedő volt, és szigorú apa. Sigmund harmadik házasságából született hat további gyermek mellett. Sigmund anyja, Amalia férjénél húsz évvel fiatalabb volt.

    Sigmund hároméves volt amikor a család Lipcsébe költözött, majd egy év után Bécsbe vándoroltak tovább. Freud ragyogó intellektusa és érdeklődése már ekkor megmutatkozott. Ebben a korban a zsidók lehetőségei szűkösek voltak, és Freud a Bécsi Egyetem orvosi karára nyert felvételt. Itt érdeklődése leginkább az élettan felé fordult, de filozófiai kurzusokra is járt. Az egzisztenciális és asszimilációs szempontok mellett Freud pályaválasztásában szerepe volt romantikus természetfilozófiai érdeklődésének is, amelyet Goethének A természetről szóló esszéje ébresztett fel benne.

    1882-ben úgy döntött, hogy gyakorló orvos lesz. Így került a híres bécsi közkórházba, az Allgemeines Krankenhausba, annak csaknem valamennyi részlegét körbejárva. A leghosszabb időt azonban a kórház idegosztályán, korának kiemelkedő neurológusa, Theodor Meynert mellett töltötte. 1885-ben Freud egyetemi magántanári címet kapott, majd elnyert egy párizsi ösztöndíjat.

   Párizsban találkozott a kor híres pszichiáterével, Jean-Martin Charcot-val, aki hipnózis segítségével gyógyított hisztériás betegeket. Ennek tanulmányozása segítette hozzá Freudot korszakalkotó tudományos elméletének, a pszichoanalízisnek a kifejlesztéséhez.

   1886-ban Freud magánorvosi rendelőt nyitott Bécsben. A magántanári cím feljogosította ugyan arra, hogy az egyetemen előadásokat tarthasson – de nem jelentett fizetett állást. Freud a magánpraxist választotta, így 1886-ban végül feleségül vette Martha Bernayst, akivel már hosszú évek óta jegyben járt. Tudományos ambícióit a későbbiekben orvosi tevékenysége keretein belül igyekezett megvalósítani.

  Josef Breuerrel neurotikus betegekre specializálódva publikálták a Tanulmányok a hisztériáról című kötetet, melyben bemutatták többek között az egyik páciensük gyógyításával kapcsolatos tapasztalataikat.

   Freud könyvei és előadásai hírnevet szereztek neki – de nagyon sok ellenséget is, különösen orvos kollégái köréből.

    Freud nehezen viselte, ha tanítványai egy jottányit is eltértek az ő nézeteitől.

   Londonba emigráltak családjával, de ekkor már 20 éve szenvedett állkapocsrákban, számtalan műtéten és rendkívül sok szenvedésen és fájdalmon volt túl. Egy évre rá, 1939. szeptember 23-án halt meg.

   „Egyáltalán nem vagyok a tudomány embere, nem vagyok sem megfigyelő, sem kísérletező, és nem is vagyok gondolkodó. Alkatom szerint nem vagyok más, mint egy konkvisztádor, vagy, ha le akarja fordítani a szót, kalandor, az ilyen embernek minden kíváncsiságával, merészségével, makacs kitartásával” – írta magáról egyik levelében.

Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Sigmund_Freud

   Søren Aabye Kierkegaard a 19. század nagy magányos gondolkodója, Viktor Eremita álnéven írt. 1813-ban született Koppenhágában, egy jómódú család hetedik gyermekeként. Gyermekkorában nehéz sors következményeként elfordult a vallástól, Istentől. Mikor már gazdag lett, megbánta tettét, bűnbánatot gyakorolt és búskomorrá vált.

   1830-ban beiratkozott a koppenhágai egyetem teológia karára, ahol jobban megismerkedett az irodalommal és a filozófiával is. Időközben kétségei támadtak a papi hivatás választásáról, és félbeszakította tanulmányait. Utolsó napjait magányosan Koppenhágában töltötte, ahol 1885. november 11.-én elhunyt.

  Leggyakoribb a személyes hangvételű irodalmi, világos szemléletű filozófiai és pszichológiai elemzések és teológiai írások a munkásságában. Keresztény, vallásos nézőpontját a saját hitküzdelmeinek a háttere adta, amely minden írásában fellelhető. Elemzései a 20. század egzisztencialista filozófiája számára döntő ösztönzéseket adtak.

   Filozófiájának központi problémája: "Hogyan kerülök kapcsolatba én mint létező szubjektum Istennel?". A kérdés megválaszolásához az egyén konkrét létfeltételeit kell felfogni, azaz meg kell értenünk magunkat a létezésben.

  Arra a filozófiai kérdésre, hogy "Mi az ember?" Kierkegaard a következőképpen válaszolt: „Az ember: szintézis; a végtelenség és a végesség, az időbeliség és az örökkévalóság, a szabadság és a szükségszerűség szintézise. A szintézis a kettő közötti viszony. Az emberi élet nem adottság, hanem feladat, amit meg kell oldani.”

   Filozófiájának 3 fő kulcsfogalma van: a bűn, Én és a kétségbeesés. Ha a kétségbeesés az ember Isten-eszméjével egyidőben van jelen, bűnné válik. A hit és bizalom nélküli ember a kétségbeesés útjának részesévé válik.

Forrás:

https://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%B8ren_Aabye_Kierkegaard

   Georg Wilhelm Friedrich Hegel 1770-ben született Stuttgartban. A klasszikus német filozófia és idealizmus egyik legjelentősebb alakja.

   Tanulmányait a stuttgarti gimnáziumban kezdte, majd a tübingeni Stiftben teológiát és filozófiát hallgatott. Teológiai disszertációjának megvédése (1793) után néhány évig házitanítói munkát vállalt, majd több egyetemen tanított, emellett újságszerkesztéssel is foglalkozott. 1806-ban fejezte be az első és egyik legjelentősebb könyvét, a Szellem fenomenológiáját. Ezzel a munkájával nemcsak élesen bírálta Schellinget és iskoláját, hanem eredeti módszerével, a dialektikával is nyilvánosság elé lépett.

   Lehetősége volt látni Napóleont, akit „világléleknek” nevezett levelében. Később Nürnbergben és Berlinben is tanított. Nemcsak a filozófia főbb diszciplínáiról, hanem a művészet-, a jog-, a vallásfilozófiáról, sőt a filozófiatörténetről és a történelem filozófiájáról is tartott előadásokat. Műveinek összegyűjtése nagyrészt a hallgatói által készített jegyzeteken alapult, így a Hegel-művek eredetiségének vizsgálata filológiai probléma.

   Filozófiájának alapja a fejlődés gondolata, szerinte a világtörténelem fejlődésének tulajdonképpen egyetlen meghatározója van: a világszellem önmegismerési folyamata. Hegel szerint a történelem során elidegenedett saját magától, majd újra kibékül magával és visszatért önmagához. 1831-ben halt meg Berlinben, halálát a kolera okozta.

Forrás:

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Georg_Wilhelm_Friedrich_Hegel

   George Berkley az írorszégi Kilkirinben született 1685. március 12-én, magas rangú protesténs családban. Apja magas rangú vámtisztviselő volt.

   Tanulmányait Kilkennyben és a dublini Trinity College-ben végezte, ahol már II. osztáyosként kezdett. Itt találkozott John Locke munkáival. 1707-ben szerzett diplomát, majd teológiát oktatott.  Fő műveit kollégiumi tagsága alatt írta. Pappá 1710-ben szentelték, ezután Lord Peterborough káplánja lett. Bejérta Franciaországot és Itáliát.

   1713-ban Londonba utazott. Nem nézték jó szemmel filozófiai nézeteit, és heves kritikákkal fogadták. Jonathan Swift azt mondta, hogy ilyen idealizált eszmékkel zárt ajtókon is át tudna menni. Egy gyakran említett történet szerint dr. Johnson belerúgott egy kőbe mondván: „Így cáfolom meg őt”…

   1724-ben Derry főesperessé nevezték ki, nem fogadta el a kinevezést, és soha nem foglalta el ezt a posztot. 1734-ben kinevezték Cloyne püspökévé, s hazatért, hogy foglalja el a püspöki széket és hivatalt. 1752-ben nyugdíba vonult, és 1753. január 14-én 67 évesen halt meg Oxfordban.

   Filozófiai műveiben azt tárgyalja, hogy értelmetlen feltételezni az anyagi szubsztanciák létezését, hiszen a tulajdonság nélküli anyagról nincsen semmiféle benyomásunk. Mindebből következik, hogy az ideák csak az elménkben vannak jelen.Vitatta a külvilág anyagi voltát: föltevése szerint a dolgok egy univerzális isteni elme ideái.

Forrás:

https://hu.wikipedia.org/wiki/George_Berkeley

   Thomas Hobbes Malmesburyben született 1588. április 5-én. Alkoholista, műveletlen apja elhagyta a családot, mikor 16 éves volt. Négy évesen kezdte tanulmányait a westporti templomban, majd Malmesburyben folytatta, később egy magániskolába került.  

 1603-ban Oxfordba került, ahol klasszikus irodalmat tanult. Itt találkozott John Wilkinsonnal, aki befolyással volt gondolkodására. 1608-ban fejezete be tanulmányait, ami a skolasztikus gondolkodók tanulmányozásából állt, s titkár lett, majd Newcastle grófja szolgálatába állt.

   1636-ban találkozott Galilei-jel, az ő hatására lett filozófus, kapcsolatba került Descartes-tal is. Beszélt olaszul, franciául és latinul, latin tudásának köszönhető, hogy Baconnal is kapcsolatba került, akinek az Esszék latinra fordításában segített. Múveit is latinul írta.

   Művei: Thuküdidész görög történetíró munkájának fordítása, első filozófiai munkája A természet és a politika elemei, fő műve a Leviatán, ennekkézirtait fejezetenként küldte Londonba Párizsból, ahol száműzetésben volt nézetei miatt. 1653-ban tért vissza Angliába, 1658-ban a royalisták a püspöki kar támogatásával állandó zaklatásoknak tették ki, ebben az időben sok művet írt, de egy sem jelent meg.

   Élete utolsó éveiben Arlington grófjának védelmét élvezte. 1674-ben jelent meg utolsó műve, amely az elsőhöz hasonlóan fordítás volt: a Iliász és az Ödüsszeia angol nyelven. 1679. december 4-én halt meg Derbyshire-ban, 91 évesen.

   A filozófia fogalmát úgy határozta meg, mint az ok-okozat felismerése. Átveszi Bacon szenzualizmusát: bizonyos képzelettartalmaknak a gondolkodástól független dolgok felelnek meg, ez a kiindulópontja. Teoretikus materializmusa vallja, hogy minden a térben van, ezért mindent testnek nevezünk. Nem hisz a szellemekben: azt állítja, ha léteznek is, akkor is térben és testben mozognak.

   Politikafilozófiát is folytaott, ennek középpontjában a természetjog és a természeti törvények állnak. Azt állítja, hogy a politika egy természeti államot, ami mentes a hatalomtól. Filozófiájának központi érve az az elmélete, ami a központi jogról szól: „a természetjog mindenki számára azt a szabadságot jelenti, hogy önnön erejét saját akarata szerint lényének, vagyis saját életének a megoltalmazására használja, következésképpen mindent megtehet, amit a cél érdekében saját értelme és megítélése szerint a legelőnyösebbnek tart.”

Forrás:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Thomas_Hobbes

    René Descartes 1596. mrcius 31-én született Franciaországban, 1650. február 11-én halt meg Svédországban, Stockholmban, ő volt az analitikus geometria megalaítója, és vele kezdődik az antropológiai filozófia.

    Nemes, de nem gazdag családból származott, apja jogász volt, nagyapja pedig orvos. Tanulmányai a La Fleche-i jezsuita líceumban végezte, ami Európa egyik legkiemelkedőbb iskolája volt. Itt latint tanult, és megismerte a kor legújabb tudományos felfedezéseit. Élete során sok IV. Henrik szívének temetéséhez hasonló eseményen vett részt, ezek royalista érzületet alakítottak ki benne.

   1616-ban jogi licenciátust szerzett, majd 1618-ban Hollandiába ment, hogy apja kérésre elsajátítja a kor hadmérnőki tudományát. Bredában Isaac Breesckman a "csodálatos tudom", a matematika és a fizika felé fordította. Rávezette Descartes-ot a matematika jelentőségére.

   1619-ben hosszú utazásra indult a következő országokba: Magyarország, Lengyelország, Csehország, Ausztria. Télen egy Ulm mellett parasztházban a fizika problémáinak matematizálásával foglalkozott.

   Filozófiai nézeteit az Értekezés az ész helyes vezetésének módszeréről című mávében részletezte. Ennek lényege a következő: előítéletmentesen csak a tisztán és világosan felfoghatót kellelfogadni; a problémamegoldást elősegíti, ha a problémákat apróbb részekre bontjuk; a legegyszerűbbtől fokozatosan kell haladni a bonyolult felé; a rendszer teljességét felsorolással lehet biztosítani.

   Ennek az analitikus módszernek lényege az, hogy megtanítsa az embert eljutni "az egyszerű természetekhez", ennek beláthatónak kell lenni (intuíció), és az ilyen ismeretekből kell levezetni a különböző tételeket (dedukció). A szabályokat a Szabályok c. művében részletezi.

   Filozófiai kiindulópontja a kételkedés, egy arkhimédeszi támpontot kíván felállítani ezzel. Racionalizmusa abban mutatkozik meg, hogy nálaz az igazság nem a megismerés és a dolgok megfelelősége, hanem világos és határozott ismeret.

Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ren%C3%A9_Descartes

Martin Luther 1483. November 10-én született Eislebenben, majd 1546. Február 18-án halt meg ugyanott. A protestáns reformáció szellemi atyjaként, valamint lelkészeként és reformátoraként tartjuk számon. Ágoston-rendi szerzetesként lett teológus és professzora majd a wittenbergi egyetem bibliatanára.

Apja kívánságára Luther jogi tanulmányokba kezdett, majd egy vihar alkalmával a bányászok szentjét, Szent Annát hívta segítségül. Igéretet tett neki, ha megmenekül, szerzetes rendbe vonul. Megmenekülése után intenzív szerzetesi tevékenyégbe kezdett, de egy idő után megkérdőjelezte a a Bibliai írásokat.

Teológiája e négy gondolatra támaszkodik:

Ingyen kegyelem és jó cselekedetek: Luther alapvetően eltért a római katolikus tanításoktól az isteni kegyelem és a jó cselekedetek kérdésében. Teológiája szerint a kegyelem és a hit Istentől kapott ajándék; jó cselekedetekkel nem lehet érdemeket szerezni Isten színe előtt. A keresztény ember azonban mégis jót cselekszik, nem azért, hogy ezzel valamit elérjen, hanem szeretetből.

Az egyház: Az igazi egyház a hívők Krisztusban való közössége, nem a látható intézmény és hierarchia a fontos. Az egyház nem tévedhetetlen, az egyetlen tévedhetetlen igazság Istenben van. A katolikus felfogással szemben, amely különbséget tesz a felszentelt papok és a gyülekezet között, Luther szerint a keresztség által minden keresztény felszentelődik és joga van igét hirdetni; ugyanakkor a gyülekezet felelős azért, hogy arra alkalmas embereket válasszon tisztségviselőknek

Egyház és állam: Isten kétféle módon uralkodik a világban az emberek által, ezért az emberek is kétfélék: van aki Isten birodalmához és van aki a Világhoz tartozik. Az egyik birodalomban a lélek uralkodik és Krisztus országába vezeti a keresztényeket, a másikban a világi hatalom féken tartja a rossz embereket. A két uralmat nem szabad összekeverni. A világi hatalom határát az ApCsel 5,29 húzza meg: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek”.

Úrvacsora: A reformátorok általában azt hangsúlyozták, hogy a sákramentum nem foglalja magába a kegyelmet, csak a hit által lehet üdvözülni. Ezen túlmenően azonban lényeges különbségek is felmerültek a reformáció különböző ágai között: míg Luther szerint Krisztus valóságosan jelen van, amikor az ige elhangzik (Realpräsenz), Zwingli álláspontja az, hogy az úrvacsora csak emlékezés Krisztus áldozatára, abban Krisztus testileg nincs jelen. Ez a véleménykülönbség a fő oka annak, hogy a lutheránus és a helvét reformáció külön irányzatként negyedfélszáz évre német földön külön utat jártak.

   1466 körül született Rotterdamban, kb. 4 évig élt itt. Gyermekkoráról és szüleiről nem sokat tudunk, csak a nevüket, és annyit, hogy 1483-ban elvitte őket a pestis. Ekkor a kolostori iskolákat kezdte végigjárni, ahol jó nevelésben részesült. 1492-ben pappá szentelték, és vonakodva beleegyezett, hogy Ágoston-rendi szerzetes legyen, később ebben a rendben kanonok lett. Mikor a cambrai püspök titkára lett, felmentést kapott szerzetesi fogadalma alól, és papi hivatását nem gyakorlota, a kolostori élet pedig bíráló írásainak tárgya lett.

   1495-ben a párizsi egyetemre ment, az újító eszmék egyik központjában tanult. Akkoriban az egyetem még skolasztikus szellemben működött, de már érezhető volt a humanizmus. Párizsban, Leuvenben, Angliában és Bázelben tevékenykedett,  később Cambridge-i Egyetemen teológia tanár lett, ezt az állását élete végéig megtarthatta volna, azonban a független tudós életét akarta élni. Több egyetemen kínáltak neki munkát, de az irodalmi pályát választotta. Leuveni tartózkodása idején sok bírálat érte, mert a megújulás eszméit hirdette. Mikor ez zaklatássá vált, Bázelbe ment, ahol sok tisztelője felkereste, és ahol Johannes Frobenius személyében barátra talált.

   Irodalmi tevékenysége akkor bontakozott ki, mikor már tökéletesen beszélte a latin nyelvet. Nem az egyház és a hagyományos hittételek ellen írt, hanem a keresztény rendszer szigoróságát bírálta. Igyekezett a tudományos munka módszereit megszabadítani a középkori ridegségtól és merevségtől, magát a becsületesség hitszónokának tekintette. Ő volt a kor irodalmi életének központja, több, mint ötszáz emberrel levelezett, és rengeteg témában kérték ki véleményét, a politikai és szellemi élet egyik legnagyobb alakja.

   Gergely-naptár szerint 1643. január 4-én született, apja születése előtt meghalt, anyja, akit Hannah-nak hívtak, feleségül ment egy Barnabas Smith nevű férfihoz, és elköltözött otthonról, a kisfiát nagyanyjára bízta. Férje halála után hazaköltözött fia három féltestvérével együtt. Newton és anyja között rossz viszony alakult ki, valószínűleg ezért nem volt soha szerelmes, és nem házasodott meg soha. Egyik fiatalkori írásában megjegyezte, hogy felgyújtaná a házat anyja és Smith feje fölött.

   Az iskolában latint és ógörögöt tanult, érdeklődése lankadt. Ennek az vetett véget, mikor az iksola egyik tanulója belekötött a templomnál. Isaac összeverte, de szellemileg is meg akarta alázni, ezért az iskola legjobb tanulója lett. 17 évesen hazahívták, de nem szerette otthon, William Ayscough-gal meggyőzték anyját, hogy engedje vissza. 18 évesen zseniként végzett., majd beiratkozott a Cambridge Egyetemen a Trinity College-be, ösztöndíjat is kapott.

   Ekkor az iskola arisztotelészi tanításait követte de jobban érdekelték a modenrebb filozófusok, mint Descartes, és a modernebb csillagászok, mint Kepler, Kopernikus és Galilei. Lediplomázása után hazament, mert kitört a pestisjárvány. Otthon a kalkulus-elméletével, optikával és gravitációval foglalkozott. Elterjedt róla, hogy a fejére eső alma ütött szöget a fejébe, ami alapján kidolgozta a gravitáció elméletét.

   Amit sokan nem tudnak róla, az az, hogy gyakran forgatta a Bibliát, és alaposan tanulmányozta a Jelenések könyvét. Ugyanolyan hosszan foglalkozott a Biblia tanulmányozásával, mint tudományos munkáival. Sajátos számításai szerint 2060-ra jövendölte a világvégét. Eretnek tanokat vallot, melyeket titokban tartott: úgy vélte, hogy az Újszövetséget a későbbi korok fordítói saját céljaiknak megfelelően fordítják, s az eredeti nyelvű Bibliát olvasva arra a következtetésre jutott, hogy tulajdonképpen a Szentháromság nem létezik, és Jézus sem Isten fia: Ezt azonban nem vallotta meg nyíltan, mert felt az ítélettől. Mindezért fanatikusan akart beszélni az Atyával, de olyan akadályba ütközött, amit nem tudott egyedül megoldani.

1727. március 31-én halt meg.

Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Isaac_Newton

   1561. január 22-én született Londonban, előkelő család gyermekeként. Apja, Sir Nicholas Bacon I. Erzsébet főpecsétőre volt, anyai nagyapja teológus és nyelvész, illetve VI. Edward nevelője volt.

   12 évesen már Cambridge-ben tault a Trinity College-ben. 1577-től a párizsi angol követ mellett dolgozott, de 1579-ben meghalt édesapja, ezért haza kellett térjen, és csak támogatából tudta elvégezni jogi tanulmányait.

  1584-ben parlamenti képviselői széket foglalt, támogatója Essex grófja volt, akit önérdekből bevádolt, és elítéltek, ezzel megszerezte a királynő szimpátiáját. Karrierje I. Jakab trónra kerülésével kezdett egyre magasabbra ívelni. Ez azzal kezdődött, hogy 1603-ban lovaggá ütötték, főügyész, főpecsétőr, főkancellár lett, és grófi címet is kapott. Homoszexuális vonzalmai ellenére megházasodott.

   Azonban nem tartott sokáig karrireje, mert bevádolták azza, hogy 28 esetben engedett azoknak, akik meg akarták vesztegetni, így pár napra a Towerbe került. Az uralkodó megkegyelmezett neki, nyugdíjat is kapot, és tudományos munkába kezdett. Azt vizsgálta, hogy a tyúk húsa tovább áll-e, ha hóval töltik meg, de eközben megfázott és meghalt 1626. április 9-én, 65 évesen.

   A materializmus korai képviselője, a filozófiát új alapokra akarta helyezni. Az Instauratio magna, amit Bacon fő művének tekintenek, a tudományok rendszerezésével foglalkozik. Az osztályozást nem a tudomány tárgya, hanem az alany megismerő képessége szerint teszi meg.

   Megkülönböztette az etikát és a vallásos erkölcstant, mert szerinte az etika csak a földi élettel, a vallás pedig a földön túlival foglalkozik. Azt vallotta, hogy a filozófia csak akkor vezet ateizmushoz, ha felületesen ismerjük, de ha beleássuk magunkat, akkor elmélyedhetünk a vallásban is. Ennek ellenére azt mondta, hogy a filozófia és a vallás nem hozható kapcsolatba, mert a vallásban rengeteg, az ésszel fel nem fogható dolog van.

Forrás:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Francis_Bacon_(filoz%C3%B3fus)

Charles Darwin 1809-ben született Shrewsburyben, 1882-ben halt meg a Kent megyei Down községben, és ma a Westminster apátságban nyugszik. Angol természettudós, az evolúcióelmélet egyik kidolgozója és névadója, apja, George Darwin angol természettudós volt, Charles Galton Darwin fizikus volt a nagyapja.

 Már ifjúkorában szívesen gyűjtött teremészeti elmeket, de rendszeres tanulmányokat nem folytatott velük kapcsolatban. Darwin az egyetemen 1831-ben végez. Ekkor indult föld körüli útra a Beagle nevű háromárbocos hajó. A hajó 1831. december 27-én fut ki, az út öt évig tart. Darwin mint képzett és tapasztalt naturalista tér vissza.

Darwin nem az evolúció felfedezője, jelentősége nem ebben áll, hanem egy olyan, tudományosan megalapozott mechanizmus megfogalmazásában, amely az evolúciót egyszerre hihetővé és érthetővé teszi. A könyvének 6. kiadása elején a  történeti vázlat röviden áttekinti Darwin saját perspektíváját az evolúcióelmélet előzményeiről.

Darwin a maga idejében még sok dolgot nem tudott kellően megmagyarázni, de a támadások nem feltétlenül emiatt érték. Az Anglikán Közösség hevesen elutasította fő művét, a Fajok eredetét. Később, 200 évvel halála után bocsánatot kértek tőle.

Munkájáért a Royal Society neki ítélte a természetkutatóknak adható legnagyobb elismerést, a Royal-érmet.

Idős korában már többnyire csak botanikával foglalkozott. A növények tanulmányozását még az állatokról és az evolúcióról szóló munkáiban is fontosnak tartotta. Nem tartotta magát profi botanikusnak vagy taxonómusnak, botanikai kutatásait pihenésnek vagy hobbinak tekintette. 1878-ban azonban a párizsi Académie des Sciences-be kifejezetten a botanikai munkája miatt választották be.

   Giordano Bruno 1548-ban született az olaszországi Nola városban, vallásos, keresztény családban. 17 évesen belépett a domonkos redbe, itt változtatta nevét Giordanóra az eredeti Filippo helyett. 1572-ben szentelték pappá, ekkor 24 éves volt.

   Habár nyíltan ariánus nézeteket vallott, tiltott könyveket olvasott és kétségei voltak a Szentháromság-tannal kapcsolatban, 1575-ben teológiai doktorrá avatták, majd Rómába küldték a Sopra Minerva kolostorba. Itt idézte elő első perét: eretnek megnyilatkozásai miatt le kellett vesse a szerzetesi ruhát, s menekülnie keleltt. Évekig vándorolt, majd 1577-ben nyomdász lett, és áttért kálvinista hitre, de itt is hamar perbe keveredett: beiratkozott a helyi akadémiára, de röpiratban támadást intézett az egyik professzor ellen. Nyíltan bocsánatotkellett kérnie, és kiközösítették, elüldözték.

   Tanított Lyonban és Toulouse-ban asztronómiát és arisztotelészi filozófiát, de itt is konfliktsba keveredett, és Párizsba ment, a Sorbonne tanára lett, majd Londonba ment, ahol az Oxfordon tanított. Itt születtek lényegesebb írásai, de elüldözték, visszaküldték Párizsba. A kálvinista Marburgban hibt követett el: "a római teológia doktoraként" mutatkozott be. Wittembergben evangélikus lett, de itt is csak két évet időzött. Bárhova is ment, valakivel konfliktusba került, és távoznia kellett.

   Helmstedtben három értekezést írt a mágiáról, ezért evangélikus testvérei kiátkozták. Fraknfurtban kiadott két könyvet, mely felkeltette Giovanni Mocenigo érdeklődését, és meghívta Velencébe magántanítónak, de hamar megvált tőle, mert elvárásait nem teljesítette: a gyakorlati mágiában várt képzést. Mestere az inkvizíció kezére adta Brunot. A katolikus egyház veszedelmes eretneknek nyilvánította, mivel tanait nem volt hajlandó visszavonni. 1600. február 17-én máglyán elevenen elégették.

   Elterjedt nézetek szerint azzal haragította meg az egyházat, hogy azt vallotta, hogy a Föld kering a Nap körül, a csillagok távoli napok, amik körül ugyanúgy bolygók keringenek, és egy-egy bolygón lehetséges élet, a földihez hasonló.

   „Bruno a könyveiben iszonyatosan értelmetlen elképzeléseiről ír: hogy számtalan világ létezik; hogy a lélek egyik testből a másikba vagy egy másik világba vándorol; hogy egyetlen lélek egyszerre két testben is formát ölthet; hogy a mágia hasznos és megbízható; hogy a Szentlélek nem más, mint a világszellem [...]; hogy a világ öröktől fogva létezik; hogy Mózes a csodákat mágia segítségével hajtotta végre és hogy jártasabb volt a mágiában, mint a többi egyiptomi; hogy törvényeit ő maga találta ki; hogy a Szentírás megtévesztés; hogy ördögök áldásos tetteket tudnak véghezvinni; hogy csak a zsidók származnak Ádámtól és Évától, a többi ember két lénytől, akik egy nappal előbb lettek teremtve. Hogy Krisztus nem Isten, hanem mesteri varázsló, aki az embereket az orruknál fogva vezette, és akit ezért joggal akasztottak fel [...] nem pedig keresztre feszítették; hogy a próféták és az apostolok istentelenek voltak, és hogy néhányukat varázslóként felakasztották. Nem is érnék a végére, ha minden agyszüleményét vissza akarnám idézni, amelyeket Bruno könyveiben és személyesen állított. Röviden szólva mindennek hajthatatlan védelmezője volt, amit pogány filozófusok, valamint régi és új eretnekek felhoztak.” - írja Caspar Schoppe Bruno tanairól.

Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Giordano_Bruno
 

Leonardo di ser Piero da Vinci 1452. április 15-én született Anchianóban, Vinci város mellett., 1519.május 2-án halt meg Cloux kastély Amboise mellett, Franciaországban. Itáliai polihisztor, azaz festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász,építész, zeneszerző, költő és író volt

Édesapja, ser Piero a városka jegyzőjeként dolgozott. Édesanyjáról, Caterináról úgy ismert, hogy fiatal parasztlány volt, aki a városka egyik előkelő családjánál szolgált. 

Alapfokú iskoláit szülővárosában végezte. 1469-ben Firenzébe utazott, ahol belépett Andrea del Verrocchio szobrász-ötvös-festő műtermébe gyakornoknak, ami egyfajta „művésziskola" is volt. Itt sajátította el a vonalas rajz, a festészet és a szobrászat alapvető technikáit. 1473-ban belépett a Szent Lukács-egyesületbe. 

Szülőfalujában a művészet kedvéért behatóan tanulmányozta a természeti környezetet. Számos értékes megfigyelése alapján több tudományág is legjelentősebb előfutárai között tartja számon. Így például felismerte a földkéreg függőleges mozgásait és azt, hogy a földtörténeti múlt számos eseményére következtethetünk az ősmaradványok vizsgálatából.

A perspektíváról, festészetről alkotott tudományos írásait nem gyűjtötte össze, mint ahogy a filozófiáról, az anatómiáról szóló munkáinak kiadása is csak terv maradt.

Másfelől kidolgozott egy új, a hagyományos vallási előírásokat is kielégítő jelképrendszert: hogy az Atyára mindig valamely szent mutat rá, aki Őt láthatja. A Szent Lélek galamb ábrázolása helyett pedig szintén valamely szentet mutat be, akit a Biblia szerint "betöltött".

Leonardót sokszor nevezik a reneszánsz ember őstípusának, akinek láthatólagos végtelen kíváncsisága csak a felfedezéseinek erejével volt egyenlő. Széles körben az egyik legnagyobb festőnek tartják, és egyes vélemények szerint ő lehetett minden idők legműveltebb embere

   Az Aquinói grófok nemzetségéből származott. 1226-ban született Roccaseccában. 5 éves volt, mikor a montecasinói bencés kolostorba adták nevelésre, a család elvárása az volt, hogy a ház fényét növelje, de ez nem következett be.

   Nápolyba küldték tanulni, ahol megismerkedett a domonikánus renddel, és 1244-ben felvételt kért, természetesen családja ellenezte, hogy kolduló rendbe lépjen. A rend elöljárói Párizyba irányították, hogy folytassa tanulmányait, de testvérei elfogták, s 15 hónapig fogva tartották, míg végül a domonkosok segítségével szabadult ki. 1245-ben Párizsba érkezett, ahol találkozott Nagy Szent Alberttel, akinek szívesen hallgatta a prédikációit. Mikor megbízták ALbertet, hogy Kölnben létesítsen főiskolát, Tamás is vele ment.

   1252-be bakkalaureus fokozatú tanárként tanított az egyetemen, majd 1256-ban IV. SÁndor pápa közbelépésére felvették a bekebelezett magiszterek közé, és engedélyt kapott a Notre-Dame kancellárjától, hogy önálló nyilvános tanítói tevékenységet folytasson. Előadásaiban dicsérték önállóságát és eredetiségét. E párizsi tartózkodása idején keletkeztek különböző komentárja Petrus Lombardus és Boethius egy-egy művéről és aAz igazságról szóló értekezése.

   1259-1269 között Itáliában tartózkodott, és teológiát tanított. IV. Orbán pápa hívására képviselnie kellett a római Egyház álláspontját a görög császárral folytatott tárgyaláson. Ebben az időben keletkezett művei: Pogányok elleni summa, Az Isten hatalmáról, A fejedelmek kormányzásáról, Summa theologica. 1269-ben rendi elüljárói ismét Párizsba szólították, hogy teológiát tanítson, majd 1272-ben visszahívták Nápolyba, hogy teológiai főiskolát szervezzen. XXII. Gergely pápa 1274-ben a Lyoni uniós zsinatra küldte, de útközben, március 7-én meghalt Terracína közelében.

   Szenvedélyes érdeklődése Isten felé járult, akit nemcsak hittel, hanem értelemmel is keresett. Ezt a megismerést ot "istenbizonyítékba" foglalta össze: a világ nem jöhetett létre magától, mert a benne található rend természetfeletti értelmet követel: "Hatásaiból belátjuk, hogy van Isten, ő a többi dolgok oka, és hogy felülmúl mindent, és maga alatt hagy minden létezőt. És ez a végső és legtökéletesebb ismeretünk ebben az életben."

Forrás:
Dr. Diós István (szerk): A szentek élete, Szent István Társulat, Bp.² 1984.

Kép forrása:
http://www.tiszta-lap.hu/kozossegi_ter/2104/Mit-javall-Aquinoi-Szent-Tamas-rosszkedv-ellen-/

   Lauingenben született 1200 körül, 1223-ban belépett a páduai domonkos rendbe. Egyaránt volt szerzetes, pap, egyháztanító, prédikátor, professzor, provinciális és regensburgi püspök és író. Tanítványa volt Aquinói Szent Tamás.

   Szász Jordán nyerte meg Albertet a domonkosoknak, később Kölnbe küldte, ami Északnyugat-Európa útjainak találkozási pontja. Ez volt útjainak kiindulópontja, mely során az akkor ismert fél világot bejárta. A rend megbízásából a következő városokban oktatást szervezett: Hildesheim, Freiburg im Bresgau, Regensburg és Strassburg. Albert alapította a rendi egyetemet, ebből lett a 13. század végére a Kölni Városi Egyetem. Katedrája köré húsz nemzet diákjai sereglettek, köztük Aquinói Szent Tamás is, akinek megvédte a tanítását Párizsban.

   A középkorban irodalmi munkássága tartalmilag és mennyiségileg is a legnagyobb, ezért a következő címkékkel jelzik tekintélyét: doctor expertus, universalis és venerabilis 'tapasztalt, egyetemes, csodálatos tudós'.

   1270-től Kölnben élt 1280. november 15-én bekövetkezett haláláig. Ünnepe november 15-n van.

   Elsősorban természettudósként vált ismertté, másodsorban teológusként, csak mellékesen filozófusként.

Filozófusként:

• Megcáfolta De unitate intellectus c. írásával az averroizmust.
• Kiadta kommentálva Arisztotelész De motu animalium című írását
• Párizsban megvédte Aquinói Szent Tamást és a saját arisztotelikus alaptételeit.
• Átdolgozta Arisztotelész tudományos műveit, ezzel létrehozva gondolkodásmódjának diadalát.
• Újplatonista eszméket is beolvastott tanításába.

Források:

Dr. Diós István (szerk): A szentek élete, Szent István Társulat, Bp.² 1984.

Magyar Katolikus Lexikon: http://lexikon.katolikus.hu/A/Albert.html

A kép forrása:

https://www.magyarkurir.hu/kultura/nagy-szent-albert-puspok-es-egyhaztanito

Brauch Spinoza 1632. november 24-én született Amsterdamban és 1677. február 21-én halt meg Hágában. A felvilágosodás korának racionalista filozófusa, a panteizmus, illetve a korai materializmus képviselőjeként is ismerhetjük.

Spinozát nemcsak a filozófia és az államelmélet problémái foglalkoztatták, hanem a matematika és a fizika kérdései is. Írt a valószínűségszámításról és a szivárványról is.

Fő műve, az Etika megírásakor Euklidesz axiomatikus tárgyalásmódját használja: minden fejezet definíciókból, tételekből és ezek bizonyításaiból áll. Egyrészt azt szeretné ezzel a módszerrel szemléltetni, hogy az egyszerű tételekből levezethetők a bonyolultabb, összetett elméletek, másrészt a korban szokás volt a szubjektivitástól oly módon mentesíteni a politikai témájú írásokat, hogy azokat a matematika tudományához hasonló objektív szigorúsággal fejtik ki.

Az Etika öt fejezetből áll: 1. Istenről, 2. A szellem eredetéről és természetéről, 3. A szenvedélyekről, 4. Az emberi szabadságról, 5. Az emberi szabadság és az ész hatalmáról.

Spinoza világában a determinizmus uralkodik. Következik ez abból, hogy az ok azonosul az észokkal. "„Másként és más módon, mint Isten a dolgokat létrehozta, létre nem hozhatta azokat." Ebből következik, hogy "az akarat nem nevezhető szabadnak, hanem csupán szükségszerű oknak." "Innen következik, hogy az emberi lélek Isten végtelen értelmének része." Spinoza tehát nem különbözteti meg a ténylegességet és a szükségszerűséget, nem látja be, hogy bár szükségszerűségen alapul a ténylegesség, mégsem azonos vele. Spinoza filozófiai determinizmusára támaszkodott a 19. századi mechanikus determinizmus. A klasszikus törvények azonban nem determinálhatják a természet történéseit.

Mindezek ellenére a szabadságot és a szükségszerűséget nem tekinti egymást kizáró ellentétnek. "Szabadnak mondjuk azt a dolgot, amely kizárólag saját természetének szükségszerűsége folytán létezik, s amelyet csupán önmaga késztet cselekvésre: szükséges pedig, vagy inkább kényszerű az oly dolog, amelynek bizonyos és meghatározott módon való létezését és működését más valami határozza meg."

    Szent Ágoston (Aurelius Augustinus) Tagastéban született 354. november 13-án, Észak-Afrikában. Valószínű, hogy családja római eredetű volt, de a birodalom adói miatt sorsuk egyre nehezebbé vált. Tanulmányait jótevő támogatásával tudta befejezni. Édesapját Patríciusnak hívták, és egész életében katechumen volt, csak közvetlenül halála előtt keresztelkedett meg. Édesanyját Mónikának hívták, aki keresztény asszony volt.

   Gramatikus iskolát járt, hogy rétor lehessen belőle. Homérosz és a görög filozófusok nem ragadtatták el, de Vergilius igen. Hőseivel együttérzett, s megsiratta Didó királynő sorsát. 16 éves volt, mikor az anyagiak miatt nem folytathatta az iskolát, így hazatért. Rossz baráti társaságba keveredett, ez nem volt rá jó hatással. 371-ben folytatta tanulmányait Karthagóban, ahol találkozott egy nővel, akivel közös gyermekük született, Deodatusnak nevezték el.

   A tanulásban nagy sikere volt, de édesanyja mély hitét "dajkamesének" tartotta, viszont nem volt megynugvása ebben a vallásellenességben. Olvasta Cicerót, így megnőtt érdeklődése a bölcssség iránt, de a BIbliát már nem olvasta, mert elítálta a többi egyházi szerző műveivel együtt.

   Megismerkedett a manicheus tanítással, s kezdetben nagy lelkesedéssel volt iránta, de később mindez alábbhagyott, mert észrevette  a benne rejlő romlottságot, s szelleme sokkal igényesebbre vágyott, mint a menicheizmus.

   Később tanár lett, igazi tehetség a szakmában, mert értett ahhoz, hogy hogyan kösse le diákjai figyelmét. Karrierje felfele ívelt, míg fel nem került Milánóba, a birodalom akkori fővárosába, s rómában már valamilyen főtisztviselői rangért kilincselt elfeledve régi szegénységét. Megnyugvást azonban semmiben nem talált.

   Édesanyja utánajött Milánóba, hogy rávegye, szakítsa meg kapcsolatot Deodatus édesanyjával, de Ágoston erre nem volt hajlandó. Vallomásaiból nem derül ki, hogy szerelmes volt-e a nőbe, vagy nem, viszont úgy tűnik, hogy a férfi és nő közti kapcsolatban egyelőre csak a testiséget látta.

   Viszont hallgatni kezdte Szent Ambrus szónoklatait, akinek stílusa magával ragadta. A püspök szónoklatai által az evangélium is szépen lassan beszivárgott szívébe, s fejlődésére nagy hatással volt Plotinosz is, de még mindig többre tartotta a világi dolgokat, mint a pénz, siker, házasság.

   Megtérését leírja a Vallomásokban: egy gyermekhangot hallott, ami azt mondta, hogy "Tolle-lege, tolle-lege", azaz "Fogjad-olvasd, fogjad olvad". Kinyitotta a Szentírást, és ezt a részt olvasta: "Vessetek véget a kicsapongásoknak és a tobzódásnak, a civakodásnak és a versengésnek, Öltsétek magatokra Urunkat, Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket, nehogy bűnös kívánságokra gerjedjen..." (Róm, 13,13) Megtérése után Isten békességet adott neki, amit már régóta várt.

   Édesanyjával, fiával és néhány barátjával vissavonult a Milánótól északra levő Cassiacumba. 387. április 23-án Ambrus püspök megkeresztelt. Édesanyja meghalt a hazafelé vezető úton. Szerzetesi életmódott kezdett, majd Isten papságra majd püspökségre szóította, s új feladatra ösztkélte: tanulmányait irányítsa a Szentírásra, teológiai és lelkipásztori kérdésekre és a Hagyományra. Hippó püspökeként halt meg 430. augusztus 23-án.

   Kevés Szent Ágostonhoz hasonló alakja van az ókori kereszténységnek, amely annyira őszinte és ismerős. Ritka az olyan világirodalmi mű, ami olyan hűen rögzíti alkotóját, mint a Vallomások. Ünnepe augusztus 23-án van.

Forrás:

Dr. Diós István (szerk): A szentek élete, Szent István Társulat, Bp.² 1984.

Kép forrása:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Hipp%C3%B3i_Szent_%C3%81goston

John Locke 1632. augusztus 29-én születettSomerseben, és 1704. Október 28-án. Angol filozófus, orvos és politikus. Az angol empirizmus, illetve a korai materializmus egyik fő képviselője, egyike azon gondolkodóknak, akik a tapasztalatot teszik meg a filozófia alapelvévé: minden tudás a tapasztalattól függ és annak ellenőrzése alatt áll. Az államról, a vallási toleranciáról és a pedagógiáról vallott nézetei nagy befolyással voltak a felvilágosodásra és a politikai liberalizmusra. Ötvenes éveitől lett híres ember, de hírnevét végül filozófusként érdemelte ki, műveinek, elsősorban az 1689-ben megjelent Értekezés az emberi értelemről című munkájának a publikálása révén.

 Azt szerette volna megmutatni, hogy az embernek a természetben elfoglalt helyének racionális megértése azt kívánja tőlünk, hogy keresztényként éljenek.

Locke-nál a törvény kiemelten fontos : a törvény az egyedüli olyan közhatalmi aktus amelynél megkövetelt feltétel – sőt fogalmi elem – a társadalmi jóváhagyás. Ebből viszont világosan adódik az, hogy törvényt csak a törvényhozó hatalom hozhat, hiszen a „társadalom felett csak a társadalom tagjainak beleegyezésével és a tőlük kapott felhatalmazás alapján lehet valakinek törvényhozó hatalma. Locke szerint ahol nincs törvény ott nincs szabadság sem. Az ember természetes szabadsága, hogy a természet törvénye szabályozza őt, de semmi más nem szabhat neki korlátot. Locke a három állami funkció mellé rendeli a három – modern megfogalmazással élve – államhatalmi ágat :törvényhozás, végrehajtás és föderatív hatalom.

Boroszlóban született 1324-ben, december 25-én s és 1677-ben, július 9-én halt meg Boroszlóban. Német katolikus költő és misztikus teológus, a barokk katolikus líra mestere. Írói nevének jelentése: Sziléziai Angyal.

20 évesen, 1644 -ben kezdi Leydenben az orvostudományt tanulni, később hercegi orvos lesz, majd katolizál. Korán megismerkedett Jacob Böhme misztikájával és a sziléziai misztikusok gondolataival, ezek hatására katolizált. Ezt követően császári udvari orvos, majd minorita/franciskánus szerzetes lett. Néhány éven át élharcosa volt a sziléziai rekatolizációs mozgalomnak és a protestánsok elleni polémiának, élete utolsó évtizedét viszont kolostori visszavonultságban töltötte.

Költői műveinek misztikus szemlélete, túláradó dogmátlan spekulativitása Eckhart mester, Johannes Tauler, illetve a spanyol misztikusok hatását mutatja, de nézeteinek panteizmusa Spinoz és Giordano Brnuo felfogásához is közelít. Legjelentősebb műve, a rövid időre hangvétele miatt az eretnekség gyanújába is keveredő Wandersmann egy hittételektől mentes, bensőséges Isten-ember viszony megteremtésének epigrammákban megfogalmazott kísérlete, amelyben a misztikus érzelem és a racionális értelem keresi egymást. Heilige Seelen-Lust című kötete a pietizmusra gyakorolt jelentős hatást, a protestantizmusról írt gúny- és vitairatainak gyűjteménye pedig a korabeli hitvitázó irodalom jelentős alkotójává avatja.