Leonardo di ser Piero da Vinci 1452. április 15-én született Anchianóban, Vinci város mellett., 1519.május 2-án halt meg Cloux kastély Amboise mellett, Franciaországban. Itáliai polihisztor, azaz festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász,építész, zeneszerző, költő és író volt

Édesapja, ser Piero a városka jegyzőjeként dolgozott. Édesanyjáról, Caterináról úgy ismert, hogy fiatal parasztlány volt, aki a városka egyik előkelő családjánál szolgált. 

Alapfokú iskoláit szülővárosában végezte. 1469-ben Firenzébe utazott, ahol belépett Andrea del Verrocchio szobrász-ötvös-festő műtermébe gyakornoknak, ami egyfajta „művésziskola" is volt. Itt sajátította el a vonalas rajz, a festészet és a szobrászat alapvető technikáit. 1473-ban belépett a Szent Lukács-egyesületbe. 

Szülőfalujában a művészet kedvéért behatóan tanulmányozta a természeti környezetet. Számos értékes megfigyelése alapján több tudományág is legjelentősebb előfutárai között tartja számon. Így például felismerte a földkéreg függőleges mozgásait és azt, hogy a földtörténeti múlt számos eseményére következtethetünk az ősmaradványok vizsgálatából.

A perspektíváról, festészetről alkotott tudományos írásait nem gyűjtötte össze, mint ahogy a filozófiáról, az anatómiáról szóló munkáinak kiadása is csak terv maradt.

Másfelől kidolgozott egy új, a hagyományos vallási előírásokat is kielégítő jelképrendszert: hogy az Atyára mindig valamely szent mutat rá, aki Őt láthatja. A Szent Lélek galamb ábrázolása helyett pedig szintén valamely szentet mutat be, akit a Biblia szerint "betöltött".

Leonardót sokszor nevezik a reneszánsz ember őstípusának, akinek láthatólagos végtelen kíváncsisága csak a felfedezéseinek erejével volt egyenlő. Széles körben az egyik legnagyobb festőnek tartják, és egyes vélemények szerint ő lehetett minden idők legműveltebb embere