Mit szólsz hozzá?

Szomorú  volt.

Ragyogtak a csillagok..

A szája mellett a folt...

...ott éktelenedett, s könny folyt végig az arcán....

 

-Legyen világosság!

S fény úszott a Mindenségben.

Teremtő Szó járt a Szent Cselekvésben.

Ez az Élet forrása az Anyaméhben...

 

"kezdetben volt az ige,

Az ige Istennél volt...

Isten volt az ige...

Az ige volt az emberek világossága...

 

A világosság világit a sötétben...

De a sötétség nem fogta fel"

Elküldte teremtményei közé a Fiát...

S a Betlehemi jászol felett a Csillag volt a jel.

 

Szomorú volt.

A szája mellett a folt...

...ott éktelenedett...s könny folyt végig az arcán...

Mikor látta, hogy övéi nem fogadták be....

 

-Kisfiam, ébredj, itt a reggel...

Mi az a folt? Nem fürödtél az este?

Te sírtál?-s kinyitotta a szemét,

Feje fájt, de feléje nyújtotta remegő kezét.

 

Azt hiszem...álmodtam...

Isten voltam...

De nem szerettek....

S bár álmodnám ezt az életet is....

 

Isten szomorú volt....

Nem ragyogtak a csillagok...

A szája mellett a folt....

....ott éktelenedett...s könny folyt végig az arcán....

Mit szólsz hozzá?

Erdőben  susog a szél...

Csobog a patak...

A Természet  él...

...az egek tengere alatt....

 

Szabad a madár, de boldogtalan...

Lelke mélye eltünt nyomtalan...

A csillagokról ábrándozik...

a Földön árván lakozik....

 

Párja az ember, de szeretet nincs...

A készséges akarat az kincs...

....de ugyse vagy szabad....

AZ EGEK TENGERE ALATT...

 

Tavaszi hóhullásban...

Téli szirom elmúlásban...

Minden egy nemes darab...

.........az Egésznek.....

Az egek tengere alatt...

 

A  Termeszet csodái ...

A Csend vallomásai...

Emeli karját a hegy...

integet a fán a meggy....

 

Minden egyszerre mozdul,

egy testként él:EZ A TERMÉSZET!

Néha lágyan, néha vadul...

de nem elenyészett...

Mit szólsz hozzá?

A régi kérdések nem haltak meg...

Csendes csigaházakban bujtak meg...

Lenni vagy nem lenni?

Testvért kell-e szeretni?

Mi az Élet? , szindarab-e?

Gyors elillanás..... eldobod-e?

 

Álom....ÁLOM....ez mind nem valóság...

Ébredj fel , ne hogy elhidd....

Madár vagy, remeg alattad az ág...

Repülj, de a Tavaszt nehogy elvidd....

 

S ha az Életből majd magadhoz térsz,

ne felejts megkeresni minket...

Bár odaátról.... nyugi van! ráérsz...

a vörös tűz bogyó  nekünk is inthet....

 

Élj a mának, élvezd a pillanatot....

Ne gondolj, ne keresd az illanatot....

A nagy harang, ha megkondul....

Az ég szörnyen megmordul....

 

De félni? kell-e?

Nem tudom, értem-e?

A Paradicsomban elaludtunk a nagy fa alatt....

s álmodtuk a kigyót...a Boldogság megmaradt....

 

Álmodtuk, hogy kerestük az értelmet....

Álmodtuk az iránytűt, a rakétát, a tudományt...

Álmodtuk, hogy vagyunk, s hogy kerestünk....

Ki tudja? lehet hogy most sem létezünk...

       ..........Álom az egész, el ne hidd.......

       ..........repülj, de a TAVASZT el ne vidd!!!!!!!!!!!!!

 

 

Mit szólsz hozzá?

Hatalmas templom, mélységes csend...

A gyertyafény csodát teremt...

 Nem kell itt félni, csak térdelj le...

két szemed most csak emeld fel...

 

Idős szerzetes oson el halkan...

ruhájának susogása párszor még visszhangzik...

Ijesztő sötét van, de itt maradtam...

a szél suhogásában Isten hangja hallatszik...

 

S imára kulcsolt kézzel, hallgatom...

Hirtelen egy rémisztő fény támad...

Ez Isten? Vagy ember? nem tudom...

Szava igazat mond, vagy csak áltat?

 

Zsebemben egy iránytű , megmutatja, merre menjek,

s a derengő hangok a templomból kivezetnek...

Majd kirobban egy ötlet:KÉSZ! VIGYÁZZ! TŰZ!

 

Egy rakéta őrült vágya űz...

 

...a holdon lépkedve ezernyi újat látok én..

szobrok , festmények, új zenék...

Milyen fenséges mit ember teremt...

sir a hatalmas templom, a mélységes csend..... 

 

Mit szólsz hozzá?