A régi kérdések nem haltak meg...

Csendes csigaházakban bujtak meg...

Lenni vagy nem lenni?

Testvért kell-e szeretni?

Mi az Élet? , szindarab-e?

Gyors elillanás..... eldobod-e?

 

Álom....ÁLOM....ez mind nem valóság...

Ébredj fel , ne hogy elhidd....

Madár vagy, remeg alattad az ág...

Repülj, de a Tavaszt nehogy elvidd....

 

S ha az Életből majd magadhoz térsz,

ne felejts megkeresni minket...

Bár odaátról.... nyugi van! ráérsz...

a vörös tűz bogyó  nekünk is inthet....

 

Élj a mának, élvezd a pillanatot....

Ne gondolj, ne keresd az illanatot....

A nagy harang, ha megkondul....

Az ég szörnyen megmordul....

 

De félni? kell-e?

Nem tudom, értem-e?

A Paradicsomban elaludtunk a nagy fa alatt....

s álmodtuk a kigyót...a Boldogság megmaradt....

 

Álmodtuk, hogy kerestük az értelmet....

Álmodtuk az iránytűt, a rakétát, a tudományt...

Álmodtuk, hogy vagyunk, s hogy kerestünk....

Ki tudja? lehet hogy most sem létezünk...

       ..........Álom az egész, el ne hidd.......

       ..........repülj, de a TAVASZT el ne vidd!!!!!!!!!!!!!

 

 

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés