Hatalmas templom, mélységes csend...

A gyertyafény csodát teremt...

 Nem kell itt félni, csak térdelj le...

két szemed most csak emeld fel...

Idős szerzetes oson el halkan...

ruhájának susogása párszor még visszhangzik...

Ijesztő sötét van, de itt maradtam...

a szél suhogásában Isten hangja hallatszik...

S imára kulcsolt kézzel, hallgatom...

Hirtelen egy rémisztő fény támad...

Ez Isten? Vagy ember? nem tudom...

Szava igazat mond, vagy csak áltat?

Zsebemben egy iránytű , megmutatja, merre menjek,

s a derengő hangok a templomból kivezetnek...

Majd kirobban egy ötlet:KÉSZ! VIGYÁZZ! TŰZ!

Egy rakéta őrült vágya űz...

...a holdon lépkedve ezernyi újat látok én..

szobrok , festmények, új zenék...

Milyen fenséges mit ember teremt...

sir a hatalmas templom, a mélységes csend.....