Morvaországban, Freibergben született (ma Příbor, Csehország), Jakob Freud  gyermekeként. Jakob Freud éles eszű és jó humorú kereskedő volt, és szigorú apa. Sigmund harmadik házasságából született hat további gyermek mellett. Sigmund anyja, Amalia férjénél húsz évvel fiatalabb volt.

    Sigmund hároméves volt amikor a család Lipcsébe költözött, majd egy év után Bécsbe vándoroltak tovább. Freud ragyogó intellektusa és érdeklődése már ekkor megmutatkozott. Ebben a korban a zsidók lehetőségei szűkösek voltak, és Freud a Bécsi Egyetem orvosi karára nyert felvételt. Itt érdeklődése leginkább az élettan felé fordult, de filozófiai kurzusokra is járt. Az egzisztenciális és asszimilációs szempontok mellett Freud pályaválasztásában szerepe volt romantikus természetfilozófiai érdeklődésének is, amelyet Goethének A természetről szóló esszéje ébresztett fel benne.

    1882-ben úgy döntött, hogy gyakorló orvos lesz. Így került a híres bécsi közkórházba, az Allgemeines Krankenhausba, annak csaknem valamennyi részlegét körbejárva. A leghosszabb időt azonban a kórház idegosztályán, korának kiemelkedő neurológusa, Theodor Meynert mellett töltötte. 1885-ben Freud egyetemi magántanári címet kapott, majd elnyert egy párizsi ösztöndíjat.

   Párizsban találkozott a kor híres pszichiáterével, Jean-Martin Charcot-val, aki hipnózis segítségével gyógyított hisztériás betegeket. Ennek tanulmányozása segítette hozzá Freudot korszakalkotó tudományos elméletének, a pszichoanalízisnek a kifejlesztéséhez.

   1886-ban Freud magánorvosi rendelőt nyitott Bécsben. A magántanári cím feljogosította ugyan arra, hogy az egyetemen előadásokat tarthasson – de nem jelentett fizetett állást. Freud a magánpraxist választotta, így 1886-ban végül feleségül vette Martha Bernayst, akivel már hosszú évek óta jegyben járt. Tudományos ambícióit a későbbiekben orvosi tevékenysége keretein belül igyekezett megvalósítani.

  Josef Breuerrel neurotikus betegekre specializálódva publikálták a Tanulmányok a hisztériáról című kötetet, melyben bemutatták többek között az egyik páciensük gyógyításával kapcsolatos tapasztalataikat.

   Freud könyvei és előadásai hírnevet szereztek neki – de nagyon sok ellenséget is, különösen orvos kollégái köréből.

    Freud nehezen viselte, ha tanítványai egy jottányit is eltértek az ő nézeteitől.

   Londonba emigráltak családjával, de ekkor már 20 éve szenvedett állkapocsrákban, számtalan műtéten és rendkívül sok szenvedésen és fájdalmon volt túl. Egy évre rá, 1939. szeptember 23-án halt meg.

   „Egyáltalán nem vagyok a tudomány embere, nem vagyok sem megfigyelő, sem kísérletező, és nem is vagyok gondolkodó. Alkatom szerint nem vagyok más, mint egy konkvisztádor, vagy, ha le akarja fordítani a szót, kalandor, az ilyen embernek minden kíváncsiságával, merészségével, makacs kitartásával” – írta magáról egyik levelében.

Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Sigmund_Freud