Georg Wilhelm Friedrich Hegel 1770-ben született Stuttgartban. A klasszikus német filozófia és idealizmus egyik legjelentősebb alakja.

   Tanulmányait a stuttgarti gimnáziumban kezdte, majd a tübingeni Stiftben teológiát és filozófiát hallgatott. Teológiai disszertációjának megvédése (1793) után néhány évig házitanítói munkát vállalt, majd több egyetemen tanított, emellett újságszerkesztéssel is foglalkozott. 1806-ban fejezte be az első és egyik legjelentősebb könyvét, a Szellem fenomenológiáját. Ezzel a munkájával nemcsak élesen bírálta Schellinget és iskoláját, hanem eredeti módszerével, a dialektikával is nyilvánosság elé lépett.

   Lehetősége volt látni Napóleont, akit „világléleknek” nevezett levelében. Később Nürnbergben és Berlinben is tanított. Nemcsak a filozófia főbb diszciplínáiról, hanem a művészet-, a jog-, a vallásfilozófiáról, sőt a filozófiatörténetről és a történelem filozófiájáról is tartott előadásokat. Műveinek összegyűjtése nagyrészt a hallgatói által készített jegyzeteken alapult, így a Hegel-művek eredetiségének vizsgálata filológiai probléma.

   Filozófiájának alapja a fejlődés gondolata, szerinte a világtörténelem fejlődésének tulajdonképpen egyetlen meghatározója van: a világszellem önmegismerési folyamata. Hegel szerint a történelem során elidegenedett saját magától, majd újra kibékül magával és visszatért önmagához. 1831-ben halt meg Berlinben, halálát a kolera okozta.

Forrás:

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Georg_Wilhelm_Friedrich_Hegel