Giordano Bruno 1548-ban született az olaszországi Nola városban, vallásos, keresztény családban. 17 évesen belépett a domonkos redbe, itt változtatta nevét Giordanóra az eredeti Filippo helyett. 1572-ben szentelték pappá, ekkor 24 éves volt.

   Habár nyíltan ariánus nézeteket vallott, tiltott könyveket olvasott és kétségei voltak a Szentháromság-tannal kapcsolatban, 1575-ben teológiai doktorrá avatták, majd Rómába küldték a Sopra Minerva kolostorba. Itt idézte elő első perét: eretnek megnyilatkozásai miatt le kellett vesse a szerzetesi ruhát, s menekülnie keleltt. Évekig vándorolt, majd 1577-ben nyomdász lett, és áttért kálvinista hitre, de itt is hamar perbe keveredett: beiratkozott a helyi akadémiára, de röpiratban támadást intézett az egyik professzor ellen. Nyíltan bocsánatotkellett kérnie, és kiközösítették, elüldözték.

   Tanított Lyonban és Toulouse-ban asztronómiát és arisztotelészi filozófiát, de itt is konfliktsba keveredett, és Párizsba ment, a Sorbonne tanára lett, majd Londonba ment, ahol az Oxfordon tanított. Itt születtek lényegesebb írásai, de elüldözték, visszaküldték Párizsba. A kálvinista Marburgban hibt követett el: "a római teológia doktoraként" mutatkozott be. Wittembergben evangélikus lett, de itt is csak két évet időzött. Bárhova is ment, valakivel konfliktusba került, és távoznia kellett.

   Helmstedtben három értekezést írt a mágiáról, ezért evangélikus testvérei kiátkozták. Fraknfurtban kiadott két könyvet, mely felkeltette Giovanni Mocenigo érdeklődését, és meghívta Velencébe magántanítónak, de hamar megvált tőle, mert elvárásait nem teljesítette: a gyakorlati mágiában várt képzést. Mestere az inkvizíció kezére adta Brunot. A katolikus egyház veszedelmes eretneknek nyilvánította, mivel tanait nem volt hajlandó visszavonni. 1600. február 17-én máglyán elevenen elégették.

   Elterjedt nézetek szerint azzal haragította meg az egyházat, hogy azt vallotta, hogy a Föld kering a Nap körül, a csillagok távoli napok, amik körül ugyanúgy bolygók keringenek, és egy-egy bolygón lehetséges élet, a földihez hasonló.

   „Bruno a könyveiben iszonyatosan értelmetlen elképzeléseiről ír: hogy számtalan világ létezik; hogy a lélek egyik testből a másikba vagy egy másik világba vándorol; hogy egyetlen lélek egyszerre két testben is formát ölthet; hogy a mágia hasznos és megbízható; hogy a Szentlélek nem más, mint a világszellem [...]; hogy a világ öröktől fogva létezik; hogy Mózes a csodákat mágia segítségével hajtotta végre és hogy jártasabb volt a mágiában, mint a többi egyiptomi; hogy törvényeit ő maga találta ki; hogy a Szentírás megtévesztés; hogy ördögök áldásos tetteket tudnak véghezvinni; hogy csak a zsidók származnak Ádámtól és Évától, a többi ember két lénytől, akik egy nappal előbb lettek teremtve. Hogy Krisztus nem Isten, hanem mesteri varázsló, aki az embereket az orruknál fogva vezette, és akit ezért joggal akasztottak fel [...] nem pedig keresztre feszítették; hogy a próféták és az apostolok istentelenek voltak, és hogy néhányukat varázslóként felakasztották. Nem is érnék a végére, ha minden agyszüleményét vissza akarnám idézni, amelyeket Bruno könyveiben és személyesen állított. Röviden szólva mindennek hajthatatlan védelmezője volt, amit pogány filozófusok, valamint régi és új eretnekek felhoztak.” - írja Caspar Schoppe Bruno tanairól.

Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Giordano_Bruno