Légy gyermek!

,,Az a legbölcsebb, aki tudja, hogy mit nem tud.”

Megáll, gondolkozik, érez, s nem siet, nem fut…

,,A pontos megértés belülről fakad.”

Állj meg ember, a tudásodból mi marad?

Mi a lélek? Halhatatlan? Vagy a testtel együtt eltűnik?

Az éjszaka csendjében egy derengő csillag feltűnik…

Mi az élet? Hallhatatlan? Mit értesz a hangokból?

Összeomlottál, de magas épületek nőnek ki a romokból.

Süt a Nap, fény ragyog, szivárvány és a Hold…

Hegyek felett fújdogál a szél...a gondolat az régen volt.

Gyermekként volt időd, játszottál és képzelődtél…

S nem állt messze tőled az igazság…Te sosem tévedtél!

Hadd most, amit tanultál…

Emlékezz, hogy bámultál,

Ha egy katicabogár leszállott a kezedre…

Emlékezz, ember, a bölcsesség szeretetre...

Írta: Zöld Timea

Ki vagy te? - szólt az ismeretlen hang,
S gondolatom eltévedt...
A semmiből nem keletkezhetett mindez, mi van...
Tudásom így eltévedt...

Mily erőből kel fel a nap az égen?
Miért fúj a szél? Miért ragyog a hold?
Lepkék szállnak, olvad a fény a jégen...
Hova lett mindaz a sok furi lény, mely valaha volt?

Miért kelünk fel reggel? S miért aluszunk éjszaka?
Miért van a virágnak illata, s a zokninak szaga?
Miért pöttyös a katica? Miért nyúl a nyúl?
... a a cilinderből kéz-hívásra előbúj...

Mert nem egyértelmű, hogy vagy és vagyok...
Titok a föld... titok az ég... Titok maga az élet...
A kulcs: a CSODÁLKOZÁS... Csodálkozni! Mint a gyerekek...
S figyelni, mit mondanak a filo-ismeretlenek...

Írta: Zöld Timea