Kr. u. 203-ban született Egyiptomban, majd Itáliában halt meg Kr. u. 269-ben. Görög filozófus, az újplatonizmus megalapítója. Az irányzat onnan nyerte nevét, hogy szellemi ősének Platón filozófiáját tekinti, annak a következők a gondolatai:

1. A mindenség tisztán szellemi része magasabbrendű, mint a természeti világ, amelyben a szellemi összetevő az anyagival keveredik.

2. A természeti világ dolgainak és folyamatainak valódi okai szellemi természetűek.

3. Az ember testénél fogva a természeti, lelkénél fogva a szellemi világhoz tartozik.

A plótinoszi filozófia középpontjában az Egy áll, amely az abszolút jóságot, abszolút teljességet jelenti. Minden egyes létező levezethető az Egyből és egyetlen létező sem létezhet az Egyen kívül. Az Egyről viszont nem mondható el, hogy létező lenne, mivel az Egy a létezésnél korábbi. Az egy az első.

Az újplatonikus eszmevilág már átmenetet képez a vele párhuzamosan lassanként kialakuló keresztény gondolatvilágba. Életműve Enneadész néven maradt fenn.

Plótinosz huszonnyolc éves korában kezdett el filozófiával foglalkozni. Tanulmányait Alexandriában kezdte Ammóniosz Szakkasz tanítványaként. Tíz vagy tizenegy évet töltött el mestere társaságában, majd a perzsa és indiai filozófia tanulmányozása fele fordult.

Kísérletet akart tenni Platón ideális állammodelljének létrehozására Campaniában Platonpolisz néven, Gallienus császár azonban nem engedélyezte. Tanítási módszere informális volt, főként Platón, Arisztotelész és kommentátoraikat olvasta és vitatta meg tanítványaival. Utolsó tíz életévében tanításait írásba foglalta.

http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/index6df1.html?option=com_tanelem&id_tanelem=266&tip=0
http://lexikon.katolikus.hu/P/Plotinosz.html