Kitioni Zénón

I.e. 336 körül görög földön kívül, a Ciprus szigetén lévő Kition városában született egy kereskedő fiaként. 42 éves koráig maga is üzleteléssel foglalkozott, ám egy hajótörés után Athénban csatlakozott a cinikusokhoz. A hellenizmus korszakának filozófusa, aki a korszak egyik legfontosabb filozófiai iskoláját, a sztoicizmust alapította Athénban Kr.e 300 körül.

Előadásait mindig egy oszlopcsarnokban tartotta. A "sztoikus" elnevezés is az oszlopcsarnok jelentésű görög sztoa szóból származik. A sztoicizmus később, a római korban játszott fontos szerepet.

A sztoikusok Hérakleitoszhoz hasonlóan úgy vélték, hogy minden ember részesedik a „világértelem”-ből, azaz a logoszból. Felfogásuk szerint minden egyes ember önálló, kicsiny világ, egy „mikrokozmosz”, ami nem más, mint a világegyetem, vagyis a „makrokozmosz” visszatükröződése.

Zénón életéről inkább csak legendákat, mint tényeket ismerünk.
Kortársai nagyra becsülték mint embert olyan tulajdonságai miatt, mint önmérséklete és barátságossága.

Nyelvi reformátor volt. Kevés művet írt, de azok sem maradtak fenn, néhány töredék kivételével.

Műveit szegényes stílusúnak mondták az antik szerzők. Művei nem maradtak fenn, de valószínűsíthető, hogy a sztoikus filozófiai szaknyelv nagy része és a legalapvetőbb gondolatok tőle származnak, és már ő is tanította azt a sztoikus életelvet, hogy a bölcsesség és a lelki béke a gyönyör és fájdalom rabságából való szabadulással és az irántuk való közömbösség által érhető el.

Élete végéhez legenda fűződik, mely szerint egy nap az iskola épületét elhagyva megbotlott, és lábát törte. Kezével a földet csapkodva így kiáltott ekkor az istenekhez: „Jönnék én magamtól, mért zaklattok még azzal is, hogy hívtok?”. Majd visszatartotta a lélegzetét, és meghalt. Mások szerint halálra éheztette magát, és ebben utóbb több tanítványa is követte. Athénban halt meg i.e.264-ben.