Jó reggelt, Filomókusok!

          Végre egy igazi születésnapi reggel. Anya reggelit  hozott a szobámba, és az ajándékokat is kibonthattam. Miután anya elment dolgozni, Alberto telefonált.

           Sietette a leckék átbeszélését, mivel úgy vélte, be kell fejeznünk Szent Iván napjáig. Azt is mondta, hogy lehet, hogy Hilde apja talált ki bennünket, hogy lányát szórakoztassa születésnapján.  (Nagyon valószínű.) De lehet, hogy vannak olyan pillanatai, amikor épp nem tervez, így akkor mi irányíthatjuk cselekedeteinket. Szóval a lényeg az, hogy a tanfolyamot be kell fejeznünk, ezért iskola után már mentem is, ezúttal az őrnagy kunyhójába.

            Az iskolából hazafele azonban ismét kaptam képeslapot, ezúttal kettőt is, mindkettőn a HAPPY BIRTHDAY- 15 YEARS  szöveg állt, azonban egyiket csak nekem címezték, ebben Hilde apja megköszönte, amit eddig lányáért tettem, a  másik pedig Hildenek szólt, amiben arról írt, hogy Alberto miről fog beszélni a mai találkozáskor. Nahát! Tényleg mindent tud, és mindent ő irányít.

         Szóval, térjünk csak vissza a tanfolyamhoz. Ma a francia felvilágosodás gondolkodói voltak a terítéken: Montesquieu, Voltaire, Rousseau, említést kapott Concorce, a felvilágosodás filozófusa, aki megfogalmazta a nőknek kijáró jogokat.. Tényleg ideje volt már valakinek a sarkára állnia, nem szólhat mindig minden a férfiakról. Mindezek mellett beszélt Olympe de Gouges-ről, aki szintén sokat tett a nők jogainak kivívásában.

           A mai nap csúcspontjai viszont mégsem a nők jogainak kiharcolói voltak, hanem a viziszörny, ami a tóból emelkedett ki, majd eltűnt. Bementünk hát a házba, ahol egy borítékot találtunk, amit nekem címeztek, és amiben a tanfolyamot egészítette ki Hilde apja az ENSZ fontosságával. Felháborító, hogy mindenbe beleüti az orrát.

          A kunyhóban az ablak mellé ültünk, és folytattuk a filozófusokkal való megismerést. Kant következett, az ő filozófiáját vallásos meggyőződése képezte, szerinte az ész és az érzékelés ugyanolyan fontos szerepet tölt be abban, hogy milyennek tapasztaljuk meg a világot.

          A tudás elsajátítása közben egy kislányra lettünk figyelmesek, aki egy piros sapkában sétált az erdőben. A lány megjelent, és eltűnt. Azonban nem gondolkodhattam el az okon, mivel a filozófus szerint folytatnunk kell Kant filozófiájának megismerését, nem hagyhatjuk, hogy ilyen apróságok vonják el figyelmünket.. De mi van, ha mégis? Mi van, ha fontos a lány?

          És persze, hogy fontos volt, nem is kétséges, hisz újabb levelet hozott, amely most Hildenek volt címezve. (Így zárójelbe megjegyezném, hogy a kiscsaj Piroska volt, aki a nagymamájához sietett. Egyre bizarrabb dolgok történnek.)

          A tanfolyam végén elénekeltük Hildenek a BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, és már mehettem is haza. De kivel találkoztam az erdőben? Na, kivel? Hát Micimackóval. Eléggé érdekes dolgot mondott nekem „Semmi jelentősége annak, hogy kik vagyunk. A lényeg az, hogy vagyunk.” És ahogy Piroskánál is, Micimackónál is volt egy levél Tükör-Hildenek. (Vicces egy név.) A levél ismét kiegészítette a filozófiaórát, és megint az ENSZ fontossága volt a téma. Mi más?

          Otthon anya áthívta Jorunnt és szüleit ünnepelni, kicsit fagyos volt a hangulat, így ott is hagytuk a felnőtteket, és megírtuk a születénspi partimra szóló meghívókat, a téma a filozófia.

                                                                                                Puszil, Sofie