Sziasztok, Filomókusok!

           Hetek óta nem kaptam levelet, még a hírét sem hallottam a filozófiának,  még Libanonból sem jött képeslap.

           Furcsán nyugis hét volt, már rég nem volt ilyenben részem. Rosszul is éreztem magam, mert kezdtem megszokni a mindennapos kérdéseket, az izgalmas leveleket, Hermészt, meg úgy mindent. Annak érdekében, hogy ne essek ki a formából folyamatosan újraolvastam a leveleket. Az ismétlés a tudás anyja, tartja a közmondás is.

           Május 25-e van, péntek. Megegyezésünk szerint ma én főzök anyunak. Ez még nem is olyan lényeges, mint az, hogy a széllel egy újabb képeslap érkezett. Tüstént nekiláttam az olvasásnak, bár ez nem volt valami hosszú, elvégre egy képeslapról beszélünk. De még mindig nem értem, hogy mi közöm van nekem Hildehoz, és egyáltalán ki az a Hilde? Honnan ismer az apukája engem?? És hogy érti azt, hogy nálunk nem annyi a két hét? Mi az, hogy nem annyi? A két hét, az két hét!! Nem?

           Hosszú és bonyolult gondolatmenetem egy telefonhívás szakította félbe. El sem hiszitek, kivel beszéltem! Személyesen Alberto Knox hívott. Valami szellemi párbalyról beszélt, meg, hogy Hildet át kell állítani a mi oldalunkra, amíg apukája hazaérne, szóbahozta még a kunyhó falán lévő festmény szereplőjét. Az volt a legfurcsább az egészben, hogy kijelentette, hogy többé nem fog leveleket küldeni, személyesen kell találkoznunk.. Kicsit félek. A találka éjjel lenne, nem ijesztő ez? És határozottan kijelentette, hogy egyedül mennyek.

         Ki kell találnom egy tervet, amin anya nem fog gyanút.. Talán, ha Jorunnél alszom, az úgy okés, hisz máskor sem volt belőle probléma.

         Jorunnél alvás egészen addig szokásos volt, amíg negyed négykor nem csöngött az órám, és el nem indultam a rejtélyes éjszakai találkozómra. Négy órakor érkezett meg a filozófus, és kezdődött is a középkor. Mielőtt elkezdte volna beszédétm leült mellém... Azon kezdtem el tűnődni, hogy mégis ki ez a kecskeszakállas középkorú férfi, aki teljesen felkavarta az életem?

         Elég mozgalmas időszak volt a középkor. Beszélt az iszlám vallásról, a kereszténységről, a Római Birodalom kettéválásáról.  Jó, jó!! Biztos felemrült bennetek a kérdés, hogy most hirtelen történelem órát tart nekem Alberto? De errő szó sincs. Nagyon gyorsan áttértünk a filozófia részére is. A középkor két nagy filozófiai képviselőjét említette: Szent Ágostont és Aquinói Szent Tamást.

         Többek között azt is megtudtam, hogy a nevem, Sofie, bölcsességet jelent (Isten „anyatermészetét”). És egy bizonyos Hildegard von Bingen nevű apácáról is említést tett, aki természettudósként, botanikusként működött, és könyveket is írt.

         Ez még semmi, Aquinói szent Tamásnak volt egy Alberto nevű filozófiatanára is.. Nagyon különös.. Hilde, Sofie, Alberto. Elgondolkodtató összefüggések a középkorral. De erre választ nem kaptam, a filozófus elment.. Én meg rohantam Jorunnig.

                                                                                                A gondolatokkal telt Sofie