Halika, Filomókusok!

         Már jó ideje nem kaptam egy levelet sem.. Furcsa.. És ma

 Jorunn elhívott sátorozni, hogy mondhatnék nemet  barátnőmnek. Mivel nemzeti ünnepünk van, nem kell iskolába mennünk, így indultunk is.

         A Fajdkakas-csúcshoz mentünk, és javasoltam, mert közel van az őrnagy kunyhójához. Nem tudom miért, de vonz az a ház valamiért. Meg is néztük, igaz Jorunn kicsit nehezen adta be a derekát, de végül sikerült meggyőznöm.

           Bementünk a házba. Belenéztem a tükörbe is. Jorunnek azelőtt nem mondtam el, hogy én itt már jártam, még nincs itt az ideje.. De rájött.. Hogy honnan? Találtunk egy doboz képeslapot, amit Libanonban adtak fel. Libanonban... Onnan érkeznek a levelek Hildenek.. Elborzadtam..

             A képeslapokon szerencsére nem az én címem állt.. Hogy is magyarázhattam volna el ezt az egészet Jorunnek? A képeslapokat csupán pár napja rakták fel..

          Kíváncsiságunkban nekiláttunk az olvasásnak. Mindenik Hilde 15. születésnapjáról szólt, arről, hogy mi lesz akkor. Nagy titok övezi azt a napot. Az apukája azt is megemlítette, hogy ezen lapok másolatát elküldi majd egy közös ismerősnek. Talán én vagyok az a közös ismerős, nem kizárt.

             És akkor, az utolsó képeslap következett, amiben Hilde apukája elárulta, hogy a születésnapján egy bizonyos Sofieval fog majd találkozni..Sofieval!!! Sőt, még Jorunnt is megemlítette, elméletileg ő segíteni fog a találkozásban. Feledtébb különös. .Szóhoz sem jutok... Nagyon félek.. És hogy érezheti magát Jorunn, akinek ez az egész helyzet teljesen új?

             Meg voltunk döbbenve.. És még ott volt a két festmény, meg a tükör. Jorunn siettetett, már el akart menni, de én még leakasztottam a tükröt. A csónakban nem szóltunk egymáshoz, meg kellett emésztenünk a történteket. Azért nem mindennap esik meg ez mindenkivel, nem egy hétköznapi esemény az biztos.

              Reggeli után összecsomagoltunk, és elindultunk haza.. A tükröt egyedül cipeltem, Jorunn nem volt hajlandó megérinteni sem.Hazaérve felakasztottam a szobám falára, méltó helyére.

                                                                                           Puszika,
                                                                                                    Sofie