Szerbusztok, Filomókusok!

          Milyen volt a napotok? Talán már nem is kell mondjam, hogy az enyém különös volt, mint az elmúlt pár nap is. Már nem meglepő, na jó, mondjuk még mindig meglepődök egy-egy eseményen.

            Na  igen, a mai is egy ilyen meglepő esemény volt. Siettem iskolába, a barátnőm már várt, amikor egy fényképet találtam a  földön, amiről később kiderült, hogy egy képeslap, amit Hilde kapott. Nem fér a fejembe, hogyan küldheti az apukája nekem a leveleket? És ezen a borítékon is június 15-e áll.. Hilde pont aznap született, mint és, nem különös?

            A mai nap fénypontja a harmadik órai hittandolgozat volt. A kérdései így hangzottak: 1. Sorold fel, hogy szerinted mit tudhat az ember. Utána pedig, hogy mi az, amit csak sejthetünk? 2. Milyen tényezők befolyásolják az emberek életszemléletét? 3. Mi a lelkiismeret? Mindenkinek egyforma a lelkiismerete? 4. Mit jelent az, hogy értékrend?

           Mivel a hittankönyv jóideje nem járt a kezemben, így a filóziára támaszkodtam, válaszaimat annak segítségével véstem papírra. A tanár úr észre is vette, és következő szünetben félrehívott, és mondta, hogy milyen érett válaszaim vannak, de nem ártana, ha a könyvet is elolvasnám.. A végén ötöst kaptam, szóval sinen vagyok.

            Otthon újabb boríték várt, száraz volt, így arra következtettem, hogy Hermész már elég rég járhatott itt. Megetettem az állataimat, majd nekikezdtem a hosszú, gépelt oldalak olvasásának.

           A hellenizmusról szólt a mai tananyag. És arról is tályékoztatást kaptam, hogy nem lesz több előkészítő kérdés fehér borítékban. Beszélt még a cinikusokról, a sztoikusokról, az epikureusokról és az újplatonizmusról. A misztikáról is tett említést, érdekes téma.

           „Elveszíted önmagad abban az alakban, amelyikben addig léteztél, ám ezzel egyidejűleg megérted, hogy valójában sokkal több vagy, mint gondoltad. Te vagy a világmindenség vagy a „világlélek”, kedves Sofie.” Ez annyira tetszett, muszáj volt átmásoljam, hogy ti is láthassátok. Nem csodás?

           A mai sorokat olvasva úgy éreztem, hogy én vagyok a világ.. Suhantam az emberek között képzeletemben a piactéren. Kicsit kovályogva ébredtem, mintha valami káprázatos álmot láttam volna.

          Alig tudtam teljesen magamhoz térni.. Szeretem, amikor így el tudok mélyülni egy témában, beleélni magam a helyzetbe, elgondolkodni.

                                                                                             Gondolkodjatok Ti is,
                                                                                                              Sofie