Szép jó reggelt, Filomókusok!

          Ma reggel meglepetésemre nem találtam levelet a postaládában. A küldemény egyenesen a 

rejtekhelyemre érkezett. Kicsit furi volt: nedves és harapásnyomok voltak rajta. Vajon mi erre a magyarázat? Valamiért úgy sejtem, hogy hamarosan megtalálom a választ..

          És persze, a levélben amit kaptam megvolt a kulcs a rejtélyhez. A filozófus leírta, hogy ezután egy kutya fogja hozni a leveleket, hogy ne jöhessek rá arra, hogy ki is Ő valójában. Milyen okos húzás..

          Amúgy kiderült, hogy a filozófus neve Alberto Knox, ezentúl elbúcsúzott, és kedvesen visszautasította a meghívásomat, sajnos nem fog velem kávézni.. Milyen kár, pedig annyi mindenről tudnánk beszélgetni. De azt tanácsolta, hogy ha írni szeretnék neki (és itt nem a meghívásra gondolt természetesen, hanem a kérdéseimre), akkor nyugodtan megtehetem, annyi a kérése, hogy a levelet tegyem egy rózsaszín borítékba, és tegyek oda egy kockacukrot, hogy küldönce biztosan elvigye..

             Nagyon furcsa volt, mert megemlítette a sálat is.. Zavaros ez az ügy kicsit nekem. Vajon a filozófusnak van még egy tanítványa? Mindenesetre nagyon úgy tűnik.

             Na okika, akkor folytatnám is a filozófiával (csak nem gondoltátok, hogy ma kérdés nélkül hagy engem a rejtélyes idegen? ). A mai nap kérdései a következők voltak:  Szerinted van természetes szeméremérzet? Az a legbölcsebb, aki tudja, hogy mit nem tud? A pontos megértés belülről fakad? Aki tudja, mi a helyes, annak megfelelően is cselekszik.

            Ja, és ezek a kérdések mellett el kell tűnődnöm azon is, hogy ki lehet ez a küldönc..Mivel idehozza a leveleimet, így kifaggathatom, ha ideérkezik..Mindenképp ezt fogom tenni. Tuti fény derül az egész sztorira. De mindenekelőtt gondolkodjunk kicsit a feltett kérdéseken.

           Ha bejegyzéseimmel megtetszett a filozófia -ha meg nem akkor is- mindenképp olvassátok el a verseket, mert garantáltan szerelmesek lesztek ebbe  a tudományba!

                                                                                                     Jó gondolkodást,
                                                                                                                        Sofie