Sziasztok, Filomókusok!

          Hol is hagytuk abba? Ja, igen, megvan.. A rácsodálkozás..

E sorok olvasása után teljesen magamon kívül voltam, féltem, hogy tovább haladok majd a nyúl bundájának legalja felé, ahová a többi ember is.. Még szerencse, hogy a titokzatos filozófus levelei megállítottak.

           És akkor, betoppant anya, és megzavarta a mély gondolataimat a gyanusítgatásaival. Képzeljétek el, azzal jött, hogy drogozok, és tartott egy kiselőadást a drogfüggőség veszélyeiről.. De most komolyan, ha elgondolkodok az élet nagy kérdésein, ha el kezdem keresni  a lét értelmét, ha kezdek felnőni, az a drogozással jár, vagy annak mellékhatása? Vagy mi van?

Másnap reggel nem találtam levelet, óriási csalódás volt számomra, már annyira megszoktam. Az iskolában tanultak nem annyira tetszenek, nem érintenek elég komoly témákat, nem kötik le a figyelmemet.

A  délutáni postám igazi mítoszokról szólt, nagyon tetszett. Olvashattam a vikingekről, a világnézetükről, Trymről, Tórról és Lokiról is. Most sajnos nem lenne időm leírni ezeket az érdekes történeteket, de mindenképp olvassatok utána annak, hogy hogyan is képzelték el őseink az eső létrejöttét, vagy akár a villámok cikázásának okát.

De mi köze van a mítoszoknak a filozófiához? Először én sem értettem igazán, aztán  rájöttem (vagyis elmagyarázták), hogy az első filozófusok a mítoszok segítségével magyarázták meg a természeti jelenségek okait.

Amiután ezeket az elgondolkodtató sorokat elolvastam, többször is körbesétáltam a kertet, és azon gondolkodtam, hogy mi lett volna, ha mondjuk a kertben nőttem volna fel? Akkor is ilyennek látnám a tavaszt? Vagy talán én is történeteket találnék ki, hogy megmagyarázzam a természeti jelenségeket, azt, hogy miért olvad a hó, miért tavasszal rügyeznek a fák?

Sajnos ezt már nem tudhatom meg...

Puszil,
      a gondolatokkal teli Sofie