Halihó, Filomókusok! Sofie újabb hírekkel jelentkezik.

           Komolyan mondom, ma egész nap figyelni sem tudtam az iskolában, folyamatosan a levelek jártak a fejemben. Olyan zavaros az egész. Amikor hazaértem

 újabb csomagot találtam a nevemmel, amelyen ez állt: Filozófia tanfolyam. Óvatosan kezelendő. Nem furcsa? Nem emlékszem, hogy beiratkoztam volna ilyesmire. De lényeg a lényeg, tetszett a levél, amit kaptam, ezennel nem kérdések voltak benne, hanem három oldal gépelt szöveg.. Igen, tudom, hogy kicsit soknak tűnik egyeseknek, de mi ez egy Dawkins műhöz képest?  Amúgy is nagyon szeretek olvasni, és most még a téma is érdekelt.

            Tehát  a filozófia.   “A legnagyobb görög filozófusok egyike, aki egyébként több mint kétezer évvel előttünk élt, úgy vélekedett, hogy a filozófiát az emberi csodálkozás szülte.” Na, ebben van valami.. Ha az elmúlt napra gondolok.

             Szóval. A tanfolyam vezető nagyon klasszul elmagyarázta nekem, hogy hogyan is képzeljem el ezt az egészet (a filozófiát meg  teremtést), hiszen ugy-e minden emberben megfogalmazódnak a létre irányuló kérdések: Hogyan keletkezett a világ? Ki teremtette? Stb.  Legtöbbünk számára viszont az egész olyan, mint egy bűvészmutatvány, amikor a semmiből a bűvész egy nyulat varázsol elő. Tehát a nyulat képzeljük el az univerzumnak, s mi, emberek a nyúl bundájának mélyén élünk, ott nagyon is jól elvagyunk, nem mozdulunk onnan. A filozófusok viszont kíváncsi teremtmények, akik megpróbálnak a szőrszálak tetejére eljutni, hogy szembenézhessenek a bűvésszel. Ugy-e nem is bonyolult? Meg lehet ezt érteni...

             Itt azonban nem ért véget a történet és a levelek érkezése, ugyanis újabb küldemény érkezett. A következő levélben a feladó tudtomra adta, hogy mi az igazi filozófus „dolga”. -Szerintetek?  Hm? Mire gondoltok? Azt hiszem, hogy a valódi válasz egyikőtöknek sem jutott eszébe.-  Tanítóm szerint a filozófus feladata nem más, mint rácsodálkozni a világra. –Na, valljátok csak be nyugodtan, hogy erre egyikőtök sem gondolt.- Rácsodálkozni a világra. Akárcsak a kisgyerekek, akik izgatottak lesznek, ha meglátnak egy kutyát az úton, mert számukra érdekes, új, ismeretlen. Amielőtt azonban megtanulnának beszélni, ez a csodálkozás elmúlik, közömbössé válik a világ, magától értetődővé. A filozófikusokban viszont megmarad a rácsodálkozás tulajdonsága, ők nem szokják meg a világot.

             Ezekkel a sorokkal teljesen belopta magát a szívembe a filozófia, nem akarok az uncsi emberek közé tartozni, akik  meghúzódnak a nyúl bundájának mélyén, ki akarok merészkedni, és szembenézni a bűvésszel. Így nem volt kérdés számomra, hogy akarom ezt a tanfolyamot, filozófus akarok lenni.

             Remélem, ti is hasonló vélménnyel vagytok velem, és együtt majd sikerül rácsodálkoznunk a világra. Addig is csekkoljatok be az új rovatba, és olvassatok néhány viccet e becses tudománnyal kapcsolatban.              

                                                                                                Puszcsi,
                                                                                                       Sofie,
                                                                                                           a jövő filozófusa