2017.10.24. 13:34, BeKa
rácsodálkoztam a világra (mondjuk nem magamtól, kicsit rávezettek, de sikerült). Higgyétek el, ez engem is nagyon meglepett, ezért úgy döntöttem, hogy minden apró részletet megírok nektek. Na de haladjuk szépen sorban a történésekkel. Nem kell türelmetlenkedni, mindent aprólékosan el fogok mesélni.
Kezdjük mindjárt az elején. Az egész egy májusi délután indult, amikor barátnőmmel sétáltunk haza, s a postaládát kinyitva megláttam a prospektusok közt egy levelet, amit nekem címeztek. (Furcsa, mindig anya kap levelet, és apa is csak ritkán, pedig ő igen fontos ember, kapitány.) Szóval. Igen. A boríték. Izgatottan nyitottam fel. Csupán három szó állt benne és egy óriási kérdőjel, se megszólítás, se búcsúszó, csak annyi: Ki vagy te?
Pfuu... Nehéz kérdés, eddig nem sikerült kiderítenem. Az oké, hogy Sofie Amundsennek hívnak, de ki az a Sofie? Hívhatnának Katalinnak vagy Sunnövének, de nem, ők teljesen más személyek...Milyen igazságtalan, hogy nincs beleszólásunk abba, hogy milyenek is legyünk, még azt sem dönthettük el, hogy emberek akarunk-e lenni..
Kis gondolkodás után kimentem a kert végén lévő rejtekhelyemre. Kicsit furcsa érzés kerített hatalmába, mintha egy bábú lennék, aki egy varázsütésre életre kelt. De ez az állapot nem tart örökké, egyszer meghalunk (nagymamám is most, nemrég halt meg). Van élet a halál után? Ezen nagy filozófiai kérdések közepette eszembe jutott, hogy meg kellene nézzem a postaládát, hátha van benne még levél.
És eltaláltam, ott volt egy újabb, amiben egy másik kérdés állt: Hogyan keletkezett a világ? Na jó, egy újabb kérdés... Meg lehet egyáltalán ezeket válaszolni? Van valaki, aki tudja a megfejtést? Hogy keletkezett a világ? De most komolyan, van erre észszerű magyarázat? Az rendben van, hogy van a bolygó, amelyen élünk, de az honnan lett? El lehet azt képzelni, hogy valami mindig is létezett? Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy a világot Isten teremtette, akkor saját magát is ő alkotta?
Megőrülök ezektől a kérdésektől, gondolom, ti is így vagytok ezzel. És ez még csak a kezdet, drágáim, ugyanis egy újabb boríték lapult a postaládában, ami valami Hilde Möller Knagnak volt címezve, az apukája küldte születésnapjára az én címemre, mert elméletleg, szerinte így könnyebb... Ki az a Hilde? Soha nem hallottam róla. De hogyan kerültek a levelek a postaládámba? Ki küldhette egyáltalán?
Az biztos, hogy ennek még nincs itt a vége. Egy picit azért hagyom, hogy ti is töprengjetek. Remélem felkeltettem érdeklődéseteket, és később is olvasni figjátok majd blogbejegyzéseim.
Puszika,
Sofie