Charles Darwin 1809-ben született Shrewsburyben, 1882-ben halt meg a Kent megyei Down községben, és ma a Westminster apátságban nyugszik. Angol természettudós, az evolúcióelmélet egyik kidolgozója és névadója, apja, George Darwin angol természettudós volt, Charles Galton Darwin fizikus volt a nagyapja.

 Már ifjúkorában szívesen gyűjtött teremészeti elmeket, de rendszeres tanulmányokat nem folytatott velük kapcsolatban. Darwin az egyetemen 1831-ben végez. Ekkor indult föld körüli útra a Beagle nevű háromárbocos hajó. A hajó 1831. december 27-én fut ki, az út öt évig tart. Darwin mint képzett és tapasztalt naturalista tér vissza.

Darwin nem az evolúció felfedezője, jelentősége nem ebben áll, hanem egy olyan, tudományosan megalapozott mechanizmus megfogalmazásában, amely az evolúciót egyszerre hihetővé és érthetővé teszi. A könyvének 6. kiadása elején a  történeti vázlat röviden áttekinti Darwin saját perspektíváját az evolúcióelmélet előzményeiről.

Darwin a maga idejében még sok dolgot nem tudott kellően megmagyarázni, de a támadások nem feltétlenül emiatt érték. Az Anglikán Közösség hevesen elutasította fő művét, a Fajok eredetét. Később, 200 évvel halála után bocsánatot kértek tőle.

Munkájáért a Royal Society neki ítélte a természetkutatóknak adható legnagyobb elismerést, a Royal-érmet.

Idős korában már többnyire csak botanikával foglalkozott. A növények tanulmányozását még az állatokról és az evolúcióról szóló munkáiban is fontosnak tartotta. Nem tartotta magát profi botanikusnak vagy taxonómusnak, botanikai kutatásait pihenésnek vagy hobbinak tekintette. 1878-ban azonban a párizsi Académie des Sciences-be kifejezetten a botanikai munkája miatt választották be.