Lauingenben született 1200 körül, 1223-ban belépett a páduai domonkos rendbe. Egyaránt volt szerzetes, pap, egyháztanító, prédikátor, professzor, provinciális és regensburgi püspök és író. Tanítványa volt Aquinói Szent Tamás.

   Szász Jordán nyerte meg Albertet a domonkosoknak, később Kölnbe küldte, ami Északnyugat-Európa útjainak találkozási pontja. Ez volt útjainak kiindulópontja, mely során az akkor ismert fél világot bejárta. A rend megbízásából a következő városokban oktatást szervezett: Hildesheim, Freiburg im Bresgau, Regensburg és Strassburg. Albert alapította a rendi egyetemet, ebből lett a 13. század végére a Kölni Városi Egyetem. Katedrája köré húsz nemzet diákjai sereglettek, köztük Aquinói Szent Tamás is, akinek megvédte a tanítását Párizsban.

   A középkorban irodalmi munkássága tartalmilag és mennyiségileg is a legnagyobb, ezért a következő címkékkel jelzik tekintélyét: doctor expertus, universalis és venerabilis 'tapasztalt, egyetemes, csodálatos tudós'.

   1270-től Kölnben élt 1280. november 15-én bekövetkezett haláláig. Ünnepe november 15-n van.

   Elsősorban természettudósként vált ismertté, másodsorban teológusként, csak mellékesen filozófusként.

Filozófusként:

• Megcáfolta De unitate intellectus c. írásával az averroizmust.
• Kiadta kommentálva Arisztotelész De motu animalium című írását
• Párizsban megvédte Aquinói Szent Tamást és a saját arisztotelikus alaptételeit.
• Átdolgozta Arisztotelész tudományos műveit, ezzel létrehozva gondolkodásmódjának diadalát.
• Újplatonista eszméket is beolvastott tanításába.

Források:

Dr. Diós István (szerk): A szentek élete, Szent István Társulat, Bp.² 1984.

Magyar Katolikus Lexikon: http://lexikon.katolikus.hu/A/Albert.html

A kép forrása:

https://www.magyarkurir.hu/kultura/nagy-szent-albert-puspok-es-egyhaztanito