Szókratész ókori görög filozófus, időszámításunk előtt 469-ben született és 399-ben hunyt el. Vele kezdődött a görög filozófia klasszikus korszaka, valamint őt tekintjük a nyugati filozófia és az autonóm filozófiai etika megalapítójának.

   Beszélve tanított, ezért írásos műve nem maradt fenn. Gondolatait tanítványai, Platón és Xenophon műveiből ismerhetjük meg.

   Sokat foglalkozott a dialektika tudományával. Nem az előadás, hanem a dialógus módszerével tanított. Párbeszédek keretében rendítette meg beszélgetőpartnerei magabiztosságát, és ezek során fejtette velük együtt ki azt, hogy valójában miről is vannak ők meggyőződve, még abban az esetben is, amikor első közelítésben ennek épp az ellenkezője mellett akartak érvelni.

   Szókratészi irónia: azt jelenti, hogy Szókratész tettette, hogy egy bizonyos témával kapcsolatban valamit nem ért, így kicsikarta a magyarázatot a beszélgetőpartnerétől. Ezt a módszert még napjainkban is előszeretettel alkalmazzák például a pedagógusok.

   Etika: úgy gondolta, hogy a halál a gyógyulást jelenti, ezért azt kérte, hogy halála után Aszklépiosznak, a gyógyítás istenének ajánljanak kakasáldozatot. Elutasítja a hedonista felfogást, miszerint az az erkölcsös cselekedet, ami gyönyört kelt, emellett az erkölcs normáját aa hasznosságban megjelölő utiliarizmusnak és a szofista realizmusnak is elelnt mond.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%B3krat%C3%A9sz#M.C3.B3dszerei