Tizenötödik bejegyzés2017.11.14. 14:07, BeKa
Szióka, Filomókusok!
Alberto már megint láthatatlant játszik velem. Majd csak jelentkezik.
Mosogatás közben megütötte a fülem a hiradó egyik témája, amely egy Libanonban harcoló katona haláláról számolt be. Teljesen lesokkoltam, a leírás tökéletesen illett Hilde apjára. Zokogva a szobámba szaladtam, anya értetlenül bámult, amint könnybe lábadt szemekkel feküdtem. Elképzelni sem tudta, mi történt. Olyan dolgokra tippelt, amik teljesen irreálisak, például, hogy a barátom idősebb, és ő is ott harcol, vagy esetleg az apukája. Nagyon nem találta el.
Na de végül elmeséltem neki, nem az egészet, egy részét, hogy kicsitt tisztuljona homályos kép, ai megjelent az elméjében. Azt mondtam neki, hogy Hermész és Alberto erre sétáltak, és ekkor ismertem meg, majd később mesélt a filozófiáról, és leveleket is küldött, amikben megmagyarázott pár dolgot, jelenséget. Azt hittem ennyi elég is lesz, de rákérdezett Libanonra.. Kicsit megtorpantam, de végülis sikerült kitalálnom egy másik sztorit, ami közel is áll a valósághoz, ebben a sztoriban Alberto testvére van Libanonban.
A történet végére anya kitalálta, hogy hívjuk meg Albertot hozzánk.. Na persze, és akkor mindenki azt hinné, hogy anyával van együtt. Még az kellene..(Mondjuk nem lenne rossz egy látogatás nálunk).
Az iskolában mostanság elég gördülékenyen mennek a dolgok, az utóbbi dolgozatomra is jelest kaptam, a tanár rá is kérdezett, hogy honnan tudom mindezt.. FILOZÓFIÁT TANULOK. Ennyire egyszerű..
Amint egyik füzetemet lapoztam, kihullott egy képeslap, amit Hildenek címeztek, apukája a balesetről beszélt, és arról, hogy lánya elveszített egy tízkoronást. (és persze, hogy én pont egy tízkoronást találtam a minap, de erről már bszéltem nektek). Most inkább kicsit „filozófálok” erről a dologról, majd beszámolok a későbbi történésekről, feltéve, ha Alberto jelentkezik.
Puszika,
Sofie
|