Sziasztok, Filomókusok!

        Fél kettőre értem Jorunn házához. Kicsit kínos volt, hisz anya nemrég telefonált, és Jorunnek hazudnia kellett, és még a szülei is látták, hogy délelőtt nem voltam ott, szóval szegény lány nekik is hazudott..  Amíg sétáltunk a mi házunk felé elmeséltem neki is a történteket.

           Ebédet után felmentem a szobámba, hogy aludhassak egyet, de mindezek előtt belenéztem a tükörbe, ahonnan körvonalazódott egy másik lány arca is, aki kacsintott nekem. Hihetetlen! Lehet, hogy hallucinálok már.. De jobban belegondolva Hilde arcát láttam, hisz ugyanaz az arc nézett rám a tükörből, mint aki az őrnagykunyhóban talált bizonyítványban is szerepelt.

          Mindezeket megkoronázta a furcsa álmom is, amelyben egy szőke lányt láttam,Hildusnak hívták, aki nem reagált az én jelzéseimre, viszont egy egyenruhás férfi hívására válaszolt. Amikor a lány elszaladt egy arany láncot hagyott ott.

          Miután felkeltem ágyazás közben egy arany láncot találtam a párnám alatt, pont olyat, mint az álmomban, három betű  volt a keresztbe vésve: HMK.. Felháborító.. Minden kezd még zavarosabbá válni? Hogy kerülhetett ez a nyaklánc ide, a párnám alá?

           Reggel Hermész a kertben volt, amit anya szóvá is tett.. Aztán kimentettem mindkettőnket, és megnyugtattam anyát is, hogy majd hazakísérem. Hát persze, Hermész eljött, hogy elkísérjen engem a következő találkozóra.

           Hermész egy számomra ismerelten városrészhez ért, és megállt egy ház előtt, amelynek postaládájában újabb levél érkezett Hildenek az apukájától.. Nagyon homályos volt számomra a  képeslap tartalma. Nagyon mérges voltam , és zavarodott, ezért ki is fakadtam, amikor megérkeztem a filozófushoz, akit nem igazán lepett meg a dolog. Annyit fűzött hozzá, hogy a képeslap írója úgy kezel minket, mint Hilde ajándékait, meghogy az aranylánc csak egy trükk. Szép kis trükk mondhatom.

            A mai tananyag a reneszánszt és a reformáció korát foglalta magába. Rengetek tudóssal és elméleteivel ismerkedtem meg, ilyen volt Koppeeórnikusz, Kepler vagy Galilei és még sokan mások, akik valami újat „gondoltak” a reneszánsz idején.

            Az óra végén, ami konkrétan két óra volt, Alberto Hildeként búcsúzott el tőlem,a mi teljesen összezavart? Én lennék Hilde? Áh, dehogy, én Sofie vagyok, nem változhatok egyik napról a másikra Hildevá.

           Annyira elbeszélgettük az időt, hogy alig értem haza, mivel még pénz sem volt nálam, amikor megpillantottam a földön azt az összeget, amire szükségem volt, hogy hazamehessek busszal. Valami elképesztő és varázslatos volt ez már megint.  J

           Hazaérve anyának csak annyit mondtam, hogy egy fizikatanár kutyája volt, és a tár hálából meginvitált magához, és a Naprendszerről beszélt.

                                                                          Most búcsúzok tőletek, puszika, Sofie