Kürénében született, körülbelül 435-ben. Családja egész Líbia leggazdagabb családja volt. Görögországba 19 éves kora körül költözött, hogy Athénban, Szókratész tanítványa legyen. Egyes elbeszélések szerint, már Szókratésszal való találkozása előtt hallgatta a szofistákat, különösen Prótagoraszt.

 A hagyomány Arisztipposzt tartja a gyönyörelvű filozófiai felfogás megteremtőjének,, akit élvhajhász, pompakedvelő, életvidám vonásai miatt a kortársai nem igazán kedveltek, ráadásul mivel a tanításért a szofistákhoz hasonlóan maga is (igen sok) pénzt követelt, ezért a korabeli filozófusok (pl. Platón, Diogenész) ki is közösítették. Ez annak is köszönhető, hogy a hedonista bölcselő a múlt (és a hagyományokon való csüngés), illetve a jövő kutatása helyett a pillanatot, a jelent helyezte a figyelem középpontjába, és arra ösztönzött, hogy ragadjuk meg az állandó változásban lévő pillanatot, és éljük meg azt a lehető legteljesebben. A carpe diem ezen korai felfogásának azonban az is szerves része volt, hogy a pillanatban rejlő örömök oltárán sohasem szabad a belső szabadságot feláldozni, vagyis Arisztipposz is óvott az öncélú élvezetektől, melynek következtében az ember a gyönyörök rabjává válhat.
is hamar felismerte, hogy az állattal szemben az ember nem elégszik meg a pillanatnyi élvezetekkel, ehelyett tartós örömre vágyik, amit racionális mérlegelés révén biztosíthat. Az ésszerűség követelménye alapján különbséget tett alacsonyabb és magasabb rendű élvezetek között, és ez utóbbiaknak tulajdonított nagyobb jelentőséget. „Amikor tehát azt állítjuk, hogy az élet célja a gyönyör, nem a tivornyázók gyönyöreiről s nem az élvezethajhászásban rejlő gyönyörűségekről beszélünk, ahogy egyesek tudatlanságból, tőlünk eltérőleg vagy pedig tanításainkat félreértve tartják, hanem arról, hogy testünk mentes legyen a fájdalomtól, lelkünk pedig a zavaroktól. […] 

Szókratész halála után végleg elhagyta Athént, és élete végéig sokat utazott, Diogenész Laertiosz szerint még fogságba is esett. Végül az itáliai Liparában halt meg.

„A gyönyör szellő, a fájdalom vihar, a mindennapi élet pedig átmenet a kettő között, amelyet a derült időhöz hasonlíthatnánk.” (Arisztipposz, In: Crescenzo 2., 1995, 63.)

http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/civilizacio/a-gyonyorok-szelloje-hedonizmus

https://www.tenyek-tevhitek.hu/a_boldogsageszmeny_rovid_tortenete.htm